Magyar Elet, April 20, 1957

              lt"''€aÍ£JáMSÍÍlÍ3ÍI& miwi íKÍ3SÍK'WÍK5'í ? J5Wji£í „ííí fAfl
1
1
j3
sj
1
M
:&
6 oldal
IL
Szabó Lőrinc:
Alszik a hóban
a hegy a völgy
hallgat az erdő
hallgat a fold
Mikor legutóbb
jártam itt
nyár nyitogatta
pipacsait
a nyár nyitogatta
temette az ősz
és volt aki vesztett
és nincs aki győz
Lombnak virágnak
nyoma sehol
fekete csontváz
a fa a bokor
a halotti csipke
a díszlik is
az a törékeny
tündéri disz
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zúzmara
Alszik a hóban
a hegy a völgy
hallgat az erdő
hallgat a fold
Egyszer mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár
Háromszor hármat
lüktet a dala
vígan szaporán mint
éles fuvola
Az a f-tvo- lás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:
két füttyre mindig kvart lefelé:
nem sok de örülni
ez is elég
Nyitni kék fütyüli
nyitni kék!
szívnek és tavasznak
nyílni kékl
Szabó Lőrinc:
Nyitni kék
L'l'
Nyitni de — nyitni de
nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét
Nyitni kék fütyüli
nyitni kék
a telet bírni
illenék!
Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék
Nyitni kék! — fütyölök
utána
s nézek az eltűnő
madárra '
Nyitni kék fütyülöm
nyitni kék
hinni és bíznt
kellenék
mint az a fázó
kis madár
aki sírja de bírja
ami fáj
akinek tele rosszabb
mint az enyém
és aki mégis
csupa remény
Nyitni kék Indulok
nyitni kék
fog az én szivem is
nyitni még
Nyitni kék! Ébred
a hegy a völgy
tudom mire gondol
a néma föld
Ó volt a szája
a Nyitnikék
elmondta a holnap
üzenetét:
a hlíct a vágyat
fütyülte szét
kinyitotta a föld
örök szivét:
fütty-fütty-füt- ty nyitni
nyitni kék —
Nyisd kJ te versem
az' emberekét!
Szamárttivis
Lilabóbitás útszéli gom
árokpart árva éke
talpig fegyverbe öltözöl
t pedig lelked csupa béke
Neved gúnyolva mondja: szamár!
& gyűlölve mondja: tövis!' J
1 Pedig te csak cint akarsz ha hazád
mostoha is
í
Porban & napban sorvadva virulsz
torzonborz vértezctcdbcn:
sok kín szerezte neked cjó
páncélt a sebek ellen!
Ne bánts! — jajdul fel akéz amely
megbántott — Jaj ne bánts!
(Ö bánt és bűnös úgy'-- c te Vagy
(szegény bogáncs?)
' V Nékem szép vagy dacoívirágU '
sivatag utak ckc:
hol az élet mást megöl te megállsz
talpig fegyverben a béke
és mintha tudnál valamit
barátságtalan bús virág
amit nem tudnak csak sasok
és katonák
Mozdulatlan katona vagy:
befelé őr őre magadnak !
Űrt állsz és szárnyas gyermekeid
a messze jövőbe szaladnak
és állsz még állsz még akkor is
mikor az ősz maró
csőiben megrothad a rcl
cs jön a hó r
Mint múzeumban holt lovagot
páncélja idéz kevélyen
szuronyos csontvázad úgy zörög
december jég szelében
de mint holt őr helyeden maradsz
egész az új tavaszig
mely nck a nyár halálakor
üzentél valamit
A Magyar Élei azért küzd
hogy Magyarországon
isméi magyar élei legyen !
Ének és zongora tanítás
TÓVIZY IRÉN
operaénckcsnő a Budapesti Liszt Ferenc Zeneaka-démia
diplomájával rendelkező pedagógus
megkezdte zongora és ének tanítását
— Hangképzés solfézs akadémiai előkészítés —
Telefon: LE 5-43-
63
kék
Kel Km$Mm4im$ koito
A forradalmi rendszerek több-nyire
hagyományos szövetségesü-ket
látják az irodalom művelőiben
A könnyen lelkesülő s-- a pártpoli-tika
útvesztőjében tájékozódni
nemtudó írók valóban hajlamosak
is arra hogy egyes áhított és üd-vös
reformok: részlet-igazságo- k
diadalra-jutásána- k fényében nu
lássák meg az Egésznek alapvető
romlottságát Ezért' valóban gyak-ran
jó katonái a forradalomnak a-m- ely
tőlük várja a rendszer intéz-kedéseinek
művészi és erkölcsi hi-telesítését
De mihelyt a forradalom — for-radalmi
rendszerré szilárdul: a lo-bogó
eszme' a zsarnokság formájá-ba
hűl — az fró Ismét magára ma-rn- d
Azt látja hogy 'Itt már csak
ö ö egymaga forradalmár: az esz-mék
örök balekja'
Fodor József'
Andi
i
Magyarországon is több mint
évtizedig a rendszer kegyelt-je
volt az írók társadalma A köl-csönös
kiábrándulást az októberi
nagy napok nyilatkoztatták ki Az-óta
az írók kegyvesztettek
De népszerűségük és éppen
kegyveszteségükben megnőtt te-kintélyük
miatt Moszkva budapes-ti
helytartói mégis jónak látták
hogy az irodalmi Kossuth-díjak- at
ne a párt irodalmi fogalma-zóinak
hanem valóban rangos
íróknak juttassák
Németh Lászlón a kiváló drá-ma-
és regény-író- n egyik legerede-tibb
látású esztétánkon kívül két
lírikus kapott Kossuth-dija- t: Fodor
József és Szabó Lőrinc
Fodor József 59 évvel ezelőtt
született a szolnok-megy- ei Nagy-llond- án
Voit újságíró könyvkia
Húzd rá cigány egyre húzzad
Ugrásai vagy tépő-bús- al
Nem némulhat soha fád!
Mindig biztos a fogásod
S nem jöhrt hang sohse váwtt
Jaj mert rád dűl a világ
Öntsd ki szived lépd ki lelked
Velőd szaggasd gyanta-szeme- k
Tedd rá vered életed
Halj meg vagy húzd nyúzzad egyre
Vad szépet csak váltva szebbre
Ha elhallgatsz jaj neked
Éj s nap mintha őrületben
Átkozott fa a kezedben
Unszol iszonyú varázs
Vad táltos-f- a s ha levetnéd:
Magad mellé eltemetnéd!
Húzzad: niiics út semmi más
Kotondy ás:
egy
idei
Átkozott fa
I
JEGYZETEK KÖLTEMÉNYHEZ
Nemi égiben olvastam valamelyik lapunkban
e'ztHaaPentőfie-idmézete- st: zülettem volna is magyarnak
E néphez állnék azonnal én!
Hogy a cikkébe Petőfit szövő szerző idézett-- e
emlékezetből tévesen a nyomdász szedett-- c
"azonnal"-- t az "ezennel" helyett vagy hogy
a szerkesztő szeme siklott-- c cl a hiba fölött —
szinte mellékes is: az elírás természete ékesen
tanúsítja hocy az ingatag ízlés ösztönösen a
szokványost a köépszcríít választja Petőfi a
lángész le meri írni a kcicskcdelmi-lcvé- l ízű
"ezennel" szót ferikölt-hang- ú költeményében —
napjaink ünnepi cikkírója és szcikcsztője azon
ban — "ösztönösen" — nem érzi c szót eléggé
ünnepélyesnek
Petőfi versbe foglalta a "cszett fcnc"-- t cs
efféle kifejezéseket: potyára" a mi
századunk szabad-vers- ei cs ahg-vcrs- ci nyclv-old- ó
kedvükben a lctrzöreőbb prózát is befo- -
gadták majd a szocialista ualizmus (amely
nek képzőművészeti eszménye hogy a voroska-ton- a
képmásán jól olvasható legyen a kitünte
tések körirata is) költészetté ütötte a falraga
szok tény- - és parancs-közl-ó nyelvezetet Gellert
Oszkár a hajdani Nyugat egyik volt szerkesz-tője
például így dalol "Sztálin figyel" című
vers-alak- ú ingatlanában:
Én sokszor láttam üt De még soha
Nem láttam úgy ahogyan mosl a fénykép
A Pártjának tizenkilencedik
Kongicsszusán tükrözte drága arcát
Olt ült s figyelt S alatta volt a szószék
És a szószéból Málenkov beszélt
A különös az újszerű volt rajta
Hogy ült azállát lényeiébe hajtva
Újszerű volt hogy ült néhány hónap múlva
kiderült: azért-vol- t ez az újszerűség mert akko-riban
már nem tudott állni Rövidesen meg
halt Ez is újszerű volt: sohasem cselekedte az-előtt
II
Egyéb újszerűséget aztán hiába is keresünk
a szocialista realizmus költői termékeiben Pon-toskodó-fontosk- odó
nyelvezetében semmi forra-dalmi
nincs "újítása" nem nyelvi nem stílus-beli
hanem tartalmi — s ez is inkább (az ál-tala
annyira átkozott!) kispolgári ízlésre vall
vagy — nem egyszer — a "művelten" beszélő
iskolázatlan emberre és a kabarék "tőrőlmct-szett- "
népi beszédére emlékeztet Ugyanennek
az alapvető mövclctlenségnck és nyegleségnek
keveréke a szellemi proletárság tolvajnyelve: a
dolgozók vagy a népidegenek rímbc-szcdcs- c
semmivel sem jelentősebb eseménye költésze-tünknek
mint a klassz fiúk vagy a jampecek
verscsítése volna
A "Költő légy pártos!" parancsszavával sem
lehetett a röpcédulák nyelvét bclcsulykolni a
költészetbe Mert nemcsak a költő pártos ha
MAGYAR ÉLET
költészet
dó lektor a II világháború után
egy ideig az Új Idók szerkesztő-je
Világéletében radikális afféle
"magán-kommunist- a" volt Igazi
örök ellenzéki: szélső-balolda- li a
kormányzóság évtizedeiben 1947-be- n
viszont — kilép a kommunista
pártból Versei legtöbbjében a mél-tatlankodás
hangja morog vagy
dörög
Szabó Lőrinc Miskolcon szüle-tett
1900-ba- n Szeretik az anyag-elvúsé- g
magyar költői apostola-ként
emlegetni Az emberi ész ön-kormányzatába
vetett hite bele is
sodorja mindenféle árba Nagyon
is megérti azonban az észen s
anyagontúli erők világát is: ö iro-dalmunk
egyik legsajátosabb iste-nes
versének is szerzője Babits
mellett leggondosabb és legmű-vészibb
műfordítónk
Véted őijöng szíved szédül
Istent poklot hívsz segédül
Csak hogy percre menekülj
S ha kis csend a nagy futamban:
Szíved vész szakad meg abban
S már húzod hogy fcldei ülj
i
Őt ült játék vert veszettje
Csak nyííjjcd vond hogy lehess te
Kíván vagy nem emba-ag- y
Mint vad átkon csüggve fádon —
S wssz fád nélkül a világon
Átkozott vagy semmi vagy
Pokol-fána-k bús bűv'óltjc
Vele élsz halsz bár gyűlöld te
Átkozd tépd bár sírva dúld
Kínok közt is oiv ölömben
Istenként dús bárha könnyben —
Bolond boldog nyomot ull!
ÖT
"kiabálva
nem a vcis is s a vers mindig a költészet párt
ján van Kilöki magából az idegen elemet Ha
pedig belé erőszakoljak — mcgliai: megszűnne
lenni
Van né amehnek költészeti nyelve teljes
séggel különbözik a köznapi használatútól A
magyar költői nyelv (még a legválasztékosabb
sem!) sohasem szakadt így cl a nép nyelvétől
'?í £ soi: cppcu a— juitg)iniiM jnitnninAi-n- tu ! iTvi'ilíanP-ííriiiIuI-PdITIlllltí
népi gyökerű!
III
Ezéit van Petőfi ctc-jénc- k és c:nmc-jcnc- k
— cs ezért nincs a szocialista realizmus stílusá-nak:
c keresett sőt cifíltctctt prózaiságnak köl--
tcszctlani jelentősége
A költészet nyelve mindig maradi tartalmi
újsága mögött kullog A szerelmi líra nyelve pe-dig
éppenséggel nem a forradalom útján robog
így hát különös figyelmet cidcmcl Víg Béla
szerelmi költészetének nvelvc
Petőfi cuc'-iér- c finnyásán és fclháboiodva
bökött rá a korabeli olvasó finomkodó ujja s
hogy százegynéhány év multán is önkénytelenül
azonnal-r- a javítják ki czcnnclAoX alapos része
van a szocialista realizmus visszahatásának: a
piózaiság — "gyanús" !
De éppen ez — a zavaros koumkban inga-taggá
veit ízlés — int arra hogy afféle utószót
írjunk Víg Béla költeményeihez
Amint láthatjuk Víg Béla költeményeinek
"prózai" mondatai valójában nem prózaiak
Miért? Mcit szclücs részei a költeménynek Víg
Béla egyike azon (félkezünkön megszámlálha-tó)
élő költőinknek akiknek a vcis olyan ter-mészetes
magától-éitctőd- ő beszéde mint pél-dául
c spontaneitásban szinte páratlan Petőfi-nek
"A fájdalom legem bciibb valódig Átjár s
olyan hatást cúkar ki" s az "általunk alakra
kelt imádság" vagy hogy "És lelkileg kiszárad
az ki itt él" — írja Víg Béla vagy m'cg inkább
gondoljunk arra a szinte kívülálló tárgy ilagos-ság- ú
szemléletre amely rajongó szavak helyett
a leíró költő módján közelít a Kedveshez: "Ra-jongok
és megilletődve nézlek" vagy "lclkcr új
felismerésre döbben" és végül talán legjellegze-tesebb
módon ezekben a sorokban: "Mindaz
amit Rád aranyoz Képzeletem Aira mulat
Hogy Te vagy az Kit szcictek"
Ez az (ina mutat éppolyan meghökkentő vil-lanás
mint Petőfi ezen ncl-]- c
E jegyzeteknek nem célja sem méltatás sem
bírálat vagy összevető éitékclés csupán a
költészetünk jelenségei iránt érdeklődők (s nem
utolsó sorban a pályatársak) figyelmét szeret-nők
felhívni Vísr Béla költészetének eme fontos
O
és eredeti vonásaira
IV
Költészcttani szempontból külön fel kell hív-nunk
a figyelmet „Feleségemnek" című versérc
re -
iíycn négyesekből álló szakaszok általában
is ritkák költészetünkben De ezek is valójában
többnyire négyes sorokba tört harmadoló
(4x4x4) alexandrinusok magyar tizenkettő- -
sök (Pl "E világban Nincs is másban Gyö
nyörűség" — Pálóczi Horváth Ádám "Ez a
nap is Mint a többi Emúlt vége" — Tóth Ár-pád)
Ezek egyedüli ütemezési lehetősége a
nemzeti crsidom hangsúly-iitmus- a ezt az idé-zetben
dőlt betűvel jeleztük
Víg Béla négyesei azonban nem ál-ncgye- sck
nem lehet őket tizenkettősre átjátszani (A
RÁKOSI VIKTOR:
EGY SZAMÁR TÖRTÉNETE
I
Egy őszi reggelen bejön hozzám a parasztom
akinél mint " fürdővendég laktam s feltűnően
bús képet vág
— Mi baj sógor?
— Szegyeiéin megmondani
— Csak ki vele!
— Az éjjel ellopták a szamaramat
— Az istállóból?
— Nem A kertből
— Minek hagyja kint éjszakára?
— Az istálló kicsi és mHcg S a szamár min-dig
rugdalta a teheneket Mit tegyek uram?
— Mit? Álljon be az istállóba cs rugdalja to-vább
a teheneket mert különben ők is megtud-ják
hogy kend nem tud vigyázni a jószágai a
— Bánom is én a tehenek akármit tartanak
rólam csak a szamaram megvolna
— Lásson utána hogy meglegyen
— Már megtettem a följelentést a csend-őröknél
— Akkor hát várjon türelemmel
Eltelt egy hónap az én türelmem nem fo-gyott
cl de a paraszté igen
— Eh mit lesem én itt a jó szerencsét Szom-baton
váci vásár lesz majd szerzek én ott sza-marat
'
II' V
'
Szombaton hajnalban Peták János vállán
egy kötőfékkel elment a váci vásárra Szamár
volt ott cleg de a leghitványabbat is többi c tar-tották
mint amennyi pénze neki volt Megette
a kenyerét a zöld paprikáját a szalonnáját
megivott rá egy pohár bort: a szamarak még
mindig nem lettek olcsóbbak Elszítt egy pár
pipa dohányt kiült a napra a fülctövét vakar-gatta:
mindhiába a szamarak schogyse akar-tak
hanyatlani
De a nap lehanyatlott ária a visegrádi he-gyek
felé s már csak a hatalmas fegyház tete-jét
sugározta be Innen-onna- n beköszönt a sö-tétség
s neki még nincs szamara Milyen köny-ny- íí
annak aki cl van szánva arra hogy lop-jon
Annak megmarad a púizc s mégis van sza-mara
Megtudni pedig sohase tudja meg senki:
lám ott van az ő csetc
Miic egészen besötétedett aira ő is készen
volt logikájával Akinek a törvény nem tudja
előkeríteni az ellopott szamarát annak joga van
egy szamarat lopni a maga számára Ezzel el-indult
hazafelé1
III
Ugyanezen az estén két ember ballagott ha-za
a váci vásárról Helyesebben szólva két em-ber
és egy szamár Még helyesebben szólva: há-rom
szamár Mert a két ember a vásáron meg-csalni
hagyván magát önként beállt szamár-nak
a harmadik pedig szamár volt mert annak
született
A ket ember testvér volt: Romosz István és
öccse Fcrkó Azért vette szamarat hogy a du-nakeszi
nyaralóknak vizet holdjának a Duná-ból
— Öcsém! — szólt István
— Bátyám !
N
— A szamár drága olt
— Nagyon drága
— Hát miért vettük meg?
— Te vetted meg
— De te helyben hagytad a vásáit
— Azt hittem neked mint időscíbbnck több
eszed van
— Pedig hát szamarak vagyunk mind a ket-ten
— Mind a hárman — egészítette ki az öccse
Ennek konstatálása után nyugodtan haladtak
tovább maguk után húzva a szamarat
— Hopp ! — kiáltott Romosz István az öre-gebbik
— tudom már miért volt olyan drága
a szamár
— Miéit?
— Az a gazember akitől vettük kc eset a-d- ott
vissza
— Mi az ördög
— Gyere meg is számláljuk
Ezzel beleitek a Dobogó csárdába s a sza-mai
at a kapufélfához kötötték
IV
Nem telt bele öt perc arra haladt Peták Já-nos
az üres kötőfékkel amelyhez egy szamarai
szándékozott lopni A szamár ott volt a kapu-félf- a
mellett Peták lekötözte s egy dűlőúton ol
dalt vágott az országútról A szamárnak csak az
tűnt fel egészben hogy most valamivel sebesebb
menésre kényszerítik Azt hogy becsületes ke
s? m u Hifin Anmi&s£&mfyBsmmmwtAs2&JpI&msFHK!!--B- & aaatettate b @sí&te3j&ímií-- - -- s tfrAfKww-wKiawa- - R-H8fe-
%í g--- %
~i5&'-i£r$g£m&x-- #s ' £—--- it =Ü
1957 ápiilis 20
mondatok szólamok áttörnének a követkeő
sorba!) Másik (s költészetünkben mindeddig
alighanem egyedülálló) jellegzetességük pedig
az hogy c sorok mindegyike hibátlan choii-jamb- us
(— uo— ) a magyar vcis egyik lcgott-honosa- bb
üteme (Arany különösen pályája
második felében gyakran él clc)
Víg Bélának c égtclcnül csivolt cr-c!cs- ű
költőnknek érdeme lcz ha ez az új cisalik el-terjedve
gazdagítani fogja foi ma-állomá- ny un-kát
zekből becstelen kezekbe jutott nem is álmodta
Peták Jánost nem bántotta a lclkiismcict A-m- it
éizctt azt egy modern cdőügyvcd így fe-jezné
ki: a társadalom immár nem tartozik ne-ki
scmmicl Peták Jánost csak az a gondolat
bántotta hogy megtalálják csípni Mikor az-tán
szcicncséscn hazaiéit még ez a gondolat
se bántotta Ürült neki hogy van szamai a
samarat álruhába öltöztette Bcadott-- c neki
valamit vagy rákent-- c valamit azt nem tudom
de a szamár egészen megváltozott Reggelié
zebra lett belőle Így mutatta be nekünk mint
bccsülctcs"szcrzcmcny ét
Romosz Istvánt és Fcikót (akik a szomszéd
faluban laktak) lei meszelésen nagyon bántet
ta hogy di ágán megfizetett szamaink másnak
a birtokában legyen s szintén jelentést teltek a
esendői ségen lopás miatt
A csendülök majd kidobták A csendőr vi-téz
legény Három fegyver" hóid: egyikkel vág
másikkal szúr harmadikkal lő és hatvan halált
hord a patrontáskájában Száz lázadóval egy-maga
szívcsen szembe száll de apió tolvajok-kal
sunyi parasztok lefűzésével nem szeicl fog-lalkozni
Mindazonáltal az őrmester kiadta a paran-csot
s legényei a Vác mellett fekvő falvakban
elkezdték vizsgálni hogy ki hozott haza a váci
ásáiról pakszus nélkül való szamarat
Peták Jánoshoz is hamar elérkeztek Szama
iát találtak de pakszust nem találtak Mais a
községházára !
— Minek? — kéi de Peták János
— Mert kend lopta a szamaiat
— Hálha az lopta akitől ettem s nem tu-dott
pakszust adni?
— Majd kidéiül a vállalásnál
— Nem félek tőle mcit a szamár az én be-csületes
szerzeményem
— Ott beszéljen kend ahol kéulik
— Mindenütt beszélek ahol a becsületemtől
van szó i
Mindnyájan onullunk a községházához és
megkezdődött a ' kihallgatás Peták János egy-re
csak azt hajtogatta :
— Ez a szamár az én szamaram akáiki mit
mond
— Kcndteké ez a szamai ? — keidé az ői mes-ter
a lóhalálában elősiető Romosz testvei eket
— Szamainak szamár de hogy a miénk--c
arra nem incinck megesküdni — felelt az öic-gebb- ik
Romosz
— Mert hál a mienk mintha másféle színt
vallott volna — tctle hozzá a fiatalabbik
Az őímc-stc- r tapasztalt ember volt és azon
kezdte hogy tclőtől-talpi- g mcgmosaüa a csa-csit
A" csikós zebiából tíz pcic alatt egy jámbor
szül ke füles lett
— Most már valamivel szamai abb — mon-da
Romosz István — így már cl mcinéin vál-lalni
En megesküdni is mcinék iá — tette hozzá
Romosz Fcikó
— Akkor cl is kaihoz még kend — szólt Pe-ták
— mcit hogy ez a szamár az én szimatani
az szent
Előlépett a bíió
— Megálljunk cmbcírk én ösinciein a l'c-- 1
iák János szamaiát Annak a hasán egy patkó
formája van: ott itigla meg a lovam azóta
nem női szőr a helyén
— Végem van! — nyöszögte Peták — Ez
a szamár a régi szamaramról beszél
Eközben a esendői ök mái lehajoltak a csa-csin
lcő lórugást megállapítani
— Ez a szamár a Peták Jánosé — szólt az
ői mester — olt van rajta a patkó nyoma akár-ki
megnézheti
Lcimaciv óbbat bámult Peták János
— Az Isten urcsc az az én légi szamai am
— moimogá miután megnézte
Ha be nem mázolta olna ő maga is meg-ismerte
volna '
— Hát miéit nincs hozzá pakszus keidé
az őrmester
— Mcit lopott szamár — felelt het kén Pe-ták
♦
— Az igaz hiszen ellopták kendtől és kend
visszavásáiolta a tulajdon szamarát! Hahaha!
Mindenki nevetett legjobban Peták lcgkc-- v
csbé a Romoszok
V
Mikoi hazafele ballagtunk kcncle-c- u így
szólt Tcták:
— A törvény bölcsessége véges de az Űi is-tené
vészeién
— Mit akar ezzel mondani?
— Csak azt hogy az Úi isten még a lopást is
tudja úgy intézni hogy jó legyen belőle
IWjjiUMMP MIMHJE