Kanadai Magyarsag, February 01, 1964

              gg$8""W"9
fi!
l
4 oldal -- Í964febr 1 (5)" KANADAI MAGYARSÁG'
A puszta lltO
A Nag) kunság hajdani ke-rületi
székvárosából Karcag-ról
egy ősi földút vezet a Hor-tobágy
felé Az egykori pest-debreceni
postaút ez amely
még úgy készült hogy sárt
hánytak sárra A Tiszántúl
legmocsarasabb részén ka-nyargott
végig ez a félelmetes
töltés Majd mindig megfe-neklett
rajta a Várad felé dü-löngélő
delizsánsz nyolc —tíz
ökör tudta csak keresztülvon-szolni
a feneketlen sártenge-ren
A debreceni országutat az-óta
más irányba terelték de
az az ősi földút ma is megvan
még s áll vén kőhidja is a
hortobágyi kilenclyukú híd
Ikertestvére a karcagi Zádor-hí-d
Csak éppen szárazra ke-rült
azóta öt hatalmas boltíve
Eég nem folyik víz alatta me-dernek
nincs nyoma se már
A Zádor folyócska eltűnt a
Tisza-szabályozáss- al csak híd-ja
maradt meg ritka szép mű-emléknek
a tengerszéles kun-sági
mezőn
Áll a vén kőhíd szolgál to-vább
az ősi földút is csak a
susogó sűrű náderdők hiá-nyoznak
két oldaláról ahon-nan
a kunsági betyárok les-tek
valaha a jövő-menők- et a
kocsiposta utasait az ekhós
szekeres vásárosokat Száz-százötven
évvel ezelőtt erre
járt ki a Tisza itt kanyargott
a Hortobágy a Berettyó meg
a sok-so- k ér és vízfolyás hí-rüket
már csak az ősi határ-nevek
őrzik
A Tiszától a bihari hegyekig
összefüggő végtelen rétségek
húzódtak a múlt század jó ré-szében:
„Füzes Tiszaparttól
Biharig egy róna" — Így tud-ta
még Arany János is vizes
lápos területet értve persze a
róna szó alatt A vizek gátta-lan- ul
terjengtek szinte az
egész Tiszántúlon a folyók
kacskaringós útjait mocsarak
fertők lápok kísérték vége-szakadatl- an
Itt a Zádor-hl-d
két oldalán Is vizenyős kövér
gyepen legelt a rideg gulya
és a szilaj ménes kerek kon-tyos
dánkunyhóban éltek köz-tük
a szilajpásztorok A vizek
tisztáin az ereken fokokon
hajócsapásokon a pákászok
emelték ki csónakszámra a ró-nák
vizéből a halat a rákot
a csíkot s a darvászok mada-rászok
válogattak milliónyi
szárnyasvad között
Ezt az ősi vizi világot a
Nagykunság és a vele kapcso-latos
Sárrét hajdani életét
senki sem ismeri jobban Szűcs
Sándornál a karcagi Nagykun
Múzeum igazgatójánál Most
Szűcs Sándor megvált mú-zeumigazgatói
állásától s há-romévtizedes
gyűjtőmunka
után nyugalomba vonult
A Nagykunság és a Sárrét
elzárt világában a vízjárta kö-vér
réti legelőkön a múlt szá-zad
elején még töretlenül ha-gyományait
megőrizve élt az
ősi módú magyar pásztorko-dás
— Ezek a szilajpásztorok
a jobbágyvilágban is viszony-lag
szabad emberek tudtak
maradni mert bevették ma-gukat
a végtelen nádrengele-ge- k
mélyére Szabadságukért
azonban egy rideg komisz
élet mostohaságával fizettek
Halni készülő öreg pászto-rok
vallomásaiból egész sor
legendás históriát gyűjtött
össze Szűcs Sándor arról
hogy miképp védelmezték
ezek a pusztaiak szabadságu-kat
— akár fokossal is — a ha-talmaskodó
városi elöljárók-kal
szemben Karcagi földön
épp itt a Zádor-é-r náderdei-ben
pásztorkodott valaha Kan-gu- r
Bálint karcagi számadó
Hallatszott róla olyasmi hogy
egyszer-egysze- r betyárokkal
számol Amit úgy kell érteni
hogy hol kevesebb volt a gu-lya
hol több annál mint
amennyit a rovásfa mutat De
hát ez velejárója volt az ak-kori
pásztori-mesterségne- k A
tanácsbéliek azonban pásztor-bűnnek
bélyegezték' a betyá-rokkal
való részvényeskedést
Egyszeres kimennek hozzá a
nagygazda szenátorok lecipe-kednek
a szekérről s a mad-zagra
fűzött teméntelen rovás-fát
elkezdik szortírozni tenni-ven- ni
rakosgatni Ebből látta
az öreg Kangur hogy fel
akarják nézni a gulyát De
csak látta mert szólni nem
szóltak hozzá egy árva szót
sem Pedig ott állt mellettük
és nézte mit mívelnek Vég-re
aztán megkérdezte:
— Hát én mi vagyok itt?
Kútágas?
Erre odahajította neki vala-melyik
elöljáró:
— Felőlünk lehet kend
akár az is!
így! Mire őkelme:
— No jó akkor leszek kút-ágas!
— azzal görcsös gulyás-botját
kétmarokra fogva fel-tartotta
a feje fölé — Ez meg
lesz a kútgém!
Éppen csak hogy odapil- -
IIA EREDMÉNYT AKAII
ITT HIRDESSEN!
SZÉKELÍT-MOLNÁ- R IMRE:
„HALLOD-- E ZSÓFI ?"
című könyve remek érdekfeszítő humoros
történet otthoni emberekről Megrendel-hető
a szerzőnél:
SZÉKELY-MOLNÁ- R IMRE
33 Ledbury Street Toronto 12 Ontario
ARA: §300
FIGYELJE KÖNYVOSZTÁLYUNK HIRDETÉSEIT
LAPUNK KÖNYVÖSZTÁLYÁN KAPHATÓK:
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert $050
Bartha Kálmám-Trianon- i átok Versek $150
Csaba István: Az elsüllyesztett háború $150
Csighy Sándor: Hangok' a romok alól
v
$200
Csighy Sándor: Mozaik kockák $150
Fáy Ferenc: Az irást egyszer megtalálják $150
Fáy Ferenc: Törlesztő ének $200
Füry Lajos: Árva Magyar János $180
Ghyczy Zsuzsanna: A város $300
Kenései F László: Járhatatlan utakon $200
Kenneth Claire: Holdfény Hawaiiban $280
Kerecseny János: A Világmegváltó Eszme I—H $550
Kisjókai Erzsébet: A gyertyáknak égni kell $120
Kisjókai Erzsébet: Esti zsolozsma $060
Kiskókai Erzsébet: Fénykép Album $060
Kisjókai Erzsébet: Lázadás $200
Kisjókai Erzsébet: Tulipántos láda $060
Kisjókai Erzsébet: Ének Stuart Máriáról ' $080
Kostya Sándor: Édes anyanyelvünk $100
Dr I Nádassy: Hotel Canada $190
Orbán Frigyes: Görbe Tükör $100
Dr Padányi Viktor: Vérbulcsu $030
M Saint Clair: Ella néni meséi $100
Szabó Dezső: Feltámadás Makucskán $050
Székely Molnár Imre: Hallod-- e Zsófi? $300
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből I $200
Szilvássy L: Mesék a bryanszki erdőből H $300
Wass Albert: Tizenhárom almafa $240
Zilahi Farnos Eszter: Zeng még a dal $100
Könyvosztályunk beszerez bármilyen magyar könyvet
Minden könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk
Utánvéttel könyveket nem szállítunk
fsuemmivfjMt&BB
isó kréeikasa
lanthattak már le is csapott
a könnyűszavúra:
— Az ebanyádat hát mér
álltál a kolonc alá? Mikor
láthattad hogy feleresztem a
gém végét!
Bezzeg a többi meg sem
állt a nádas széléig Behú-zódva
onnan lestek míg az
öreg odébb fordul a gulyával
Dehogy akarták már számol-tatni!
Hogy ki a legény a pászto-rok
között az a farkasokkal
vívott csetepaték során derült
ki A rét tele volt ordas csi-kaszokkal
s mihelyest bealko-konyu- lt
csapatosan jöttek le-selkedni
a szélingatta nádho-dál- y
közelébe Csalta őket a
juhszag amit hihetetlen mesz-szeségb- en
megérezték Ha
közé ronthattak a nyájnak
csúnya pocsékolást vittek
végbe Télidőben állandóan
strázsáltak a bojtárok meg-megkerülve
a karámot ho-dál- yt
Nádkévéből rakott nagy
tüzet lobogtattak egész éjsza-kán
át a csikaszok ijesztésé-r- e
Míg lángolt a tűz addig
kushadtak a férgek de ha le-lohadt
akkor bátrabbak let-tek
Orrukat előre nyújtották
ínyüket felhúzták hosszú fo
gaikról kettőt-hárm- at csap-tak
a farkukkal két első Iá- -
búkkal dobbantottak — erről
tudta a pásztor Jiogy egy
szempillantás csak és már
támadnak
— A farkas támadás aztán
kár nélkül nagyon ritkán
esett meg Bár kimenetele ál-talában
attól függött hogy mi-lyen
ügyesen forogtak a nyak-örv- es
nagy fehér komondo-rok
s milyen kezekben volt a
rézfokos és az ólmosbot Nagy
csúfság volt már az ha a
farkas elevenen elvitte1 a bir--t
kát Fogaival megfogta nya-kán
a gyapjút és úgy vezette
maga mellett hátulról csap-kodván
lompos farkával Még
imilyen-amolya- n kerítésen is
keresztül ugratott vele
— A régi hagyomány sze
rint voltak olyan pásztorok
akik bánni tudtak a farka-sokkal
el tudták küldeni őket
a nyáj közeléből Egy öreg
nádvágó ember beszélte hogy
valahol az irázi rétben nagy
havazás érte s alkonyatkor
egy ócska karám melletti
nádkunyhóban vonta meg ma
gát a juhászoknál Este a vén
számadó nagy kört járt a ka-rám
és a kunyhó- - körül s
Wass Albert:
{Huszonnegyedik folytatás )
Egy idő múlva rájött hogy éhes Megnéz-te
az órát: egy óra volt Megkotorta a zse-beit
Valami aprópénze volt még bennük
Nem is vett kalapot úgy ment ki az utcá-ra
A nyirkos márciusi köd hidegen tapadt
a házak falára Az első vendéglő zárva volt
A második is Halkan káromkodott maga
elé Egy kapualjból nő lépett ki A sarki
lámpa fénye ráesett az arcára: sok olcsó
festék volt az arcon Kazimir fölnevetett és
belekarolt a nőbe „Van valami ennivalód
otthon?" „Van Gyere" A rosszszagú szegé"
nyes kis odúban farkasétvággyal evett meg
valami hideg ételmaradékot A nő ott ült
szemben vele és nézte „Hogy hívnak?"
„Kazimir Es téged?" „Mária" Letette a
villát az üres tányérra és hangosan fölne-vetett
„Rólad festem meg leközelebb az
ártatlanságot Jó lesz?" Majd nyújtózkodva
tette hozzá: „Mert én festő vagyok tudod
És ma megfestettem a világ legjobb ké-pét
áááh" Ásított Fölkelt az ágy-hoz
lépett és végigdőlt rajta Félperc múl-va
mélyen aludt
Egy hétre rá — alig tudta kivárni hogy
megszáradjon a kép — elment vele a festő-művészeti
főiskolába Csak éppen megkér-dezte
hogy hol találja meg az igazgatót s
már ment is hozzá figyelmen kívül hagyva
minden utánakiáltott rendreutasítást Az
igazgató — egy őszhajú szemüveges sz-ikár
úr — hosszasan nézte a képet „Mit
akar?" kérdezte aztán Kazimir megvillog-tatta
a fogait „Tanulni" Az igazgató bólin-tott
„Tanulni azt lehet fiatalember Sőt
kell Ez'itt és a képre mutatott „még sem-mi"
Kazimir újra csak nevetett össze-csomagolta
a képet „De fizetni nem tu-dok"
Az igazgató levette a szemüvegét és
megnézte tiszta kék szemeivel a fiatalem-bert
Aztán bólintott „Majd meglátjuk"
Kazimir megvillogtatta újra a fogait „Mi-kor
jöhetek?" „Holnap" „Rendben van"
így került Kazimir a festészeti akadémiára
Azon a héten írt először az anyjának
Bécsből A levélben többek között ez állt:
tegnapelőtt megismerkedtem egy
leánnyal Olyan fekete haja van mint Ne-ked
Mamika Persze nem olyan szép!
Képzeld portréfestő akar lenni Portréfes-tő
Mit szólsz ehhez? Csak lányok lehetnek
ilyen ostobák Tegnap itt volt nálam meg-nézte
az aktot amit Melanieről festettem
(Melanie egy műlovarnő volt már nem ér-dekes)
Azt mondta hogy túltengő érzéki-ség
van bennem Mindenesetre ittmaradt
reggelig bár nem volt mivel megkínáljam
csak egy darab sajt kenyér nélkül Legkö-zelebb
őt is lefestem Aktban persze Bár
megközelítően sincs olyan jó alakja mint
Melanie volt Egyébként küldhetnél egy kis
pénzt is "
A pénz két hét múlva megjött Futotta
éppen az adósságokra és egy pezsgős vacso-rára
Margottal De a Margót aktképe ké-szen
volt már akkor Széttárt karokkal fel-húzott
térdekkel fekvő nő fekete selyem-álarccal
a szemén Az álarc Margót kíván-sága
volt Mikor a kép megszáradt Kazi-mir
elment vele egy képkereskedőhöz a
Kartnerstrasséra A szemüveges kis zsidó
hosszasan nézte a festményt Egézen közel
hajolt a vászonra festettmeztelen női hús-hoz
mintha az illatát akarná beszívni „Mit
kér érte?" Kazimir mondott egy árat A kis
zsidó felhúzta aWállait „Meglátjuk kérem
Átveszem bizományba Még ma a kirakat-ba
tesszük" Másnap elsétált Margottal a
Kártnerstrasse felé A kép ott állt a kira- -
ezen nem tudtak belől jönni
a_ farkasok Csak a körön kí-vül
vonítottak nagy keserve-sen
féléjszakán át Mikor az-tán
a vén számadó megunta
nótájukat kiment a kör szé-lére
megforgatta a botját és
elküldte őket: „Haladjatok a
dolgotokra!"
— így történt-- e pontosan
a farkasküldés miként a ha-gyomány
beszéli? — ma már
bajos volna utána nézni A
rétnek csak az emléke ma-radt
a nádifarkasnak a faj-tája
is kiveszett a farkaskül-dő
pásztorok is sírjaikban
porladoznak már
Szűcs Sándor a puszta utol
só krónikása aki a régi nép-élet
hagyományainak össze
gyűjtése közben a lápi világ
és a réti pásztorkodás utolsó
fellelhető emléktárgyait is be-hord- ta
a karcagi múzeumba
A pákászok madárfogő hur-kait
és halászszerszámait a
rideg állattartás különböző
készségeit a pásztortanyák
felszerelését majd a legelő-gazdálkodásról
a földművelés-re
való áttéréskor használt
kezdetleges talajművelő és
betakarító eszközöket a fa-ek- ét
a tövisboronát az arató
sarlót a cséplő súlykot és a
szórólapátot egy elsüllyedt
világ egyszerű emléktárgyait
A Gy
EI
katban egy virágos réten legelő bárány
és egy rőzsét hordó öregasszony között Egy
hét múlva már nem volt ott Kazimir izga-tottan
mént be a boltba A kis szemüveges
ember arca ráncokbaszökött a vigyorgástól
„Elment a kép" mondta „az ilyesmit ke-resik
most kérem" És leszámolta Kazimir
elé a pénzt „Van még ilyesmi?" „Talán
lesz" „Hm" mondta a kis zsidó „ma kere-sik
az effélét Minél több hús legyen" Két
hét múlva-Melani- e is gazdát cserélt
Az árak természetesen amiket a képe-kért
kéri nem voltak magasak Az alkotás
első mámora után kijózanodva maga is érez-te
hogy a képek rosszak Nem is próbálko-zott
egyelőre többel hanem 'teljes lelkével
belemerült a tanulásba Technikát színe-ket
akart tanulni Órákig elácsorgott a mú-zeumok
aktképei előtt és szeme atomjaik-ra~bontót- ta
a színeket a festékek anyagát
a vonalak harmóniáját Három hónapig
nem festett semmit még annyit sem
amennyit az akadémián megkívántak a
hallgatóktól Pénze természetesen újra nem
volt Szállásadója föl akarta mondani a la-kást
Az a kis vendéglő sem hitelezett már
többet ahol étkezni szokott Margót néha
meghívta ugyan vacsorára de már unta
Margotot is nyálas csókjaival és piócaszerű
kapaszkodásával Három ruhája a zálog-házban
volt Valamit újra tenni kellett Ek-kor
jutott eszébe Pohrisch Gottfried
Csodálkozott maga is hogy a kövér zsi-dófiúra
nem gondolt eddig Aki két évig
csüngött a nyakán itt Bécsben Aki úgy
kullogott mögötte az iskolaudvaron és az
utcán mint kutya a gazdája után Pohrisch
Gottfried persze a sün! Az okos óvatos
Pohrisch Gottfried A jó tanuló Akit olyan
nagyszerűen lehetett bosszantani ugratni
és hergelni és aki soha semmiért nem ha-ragudott
meg Hol is lakott csak? Persze:
Rosengasse Tíz? Vagy tizenegy ?
A tizenegyes volt Mihelyt a Rosengasse
sarkán befordult megismerte a házat
Olyan volt mint egy rossz színpadi díszlet
Proccoló zsidók laknak csak ilyen ízléstelen
rokokó-utánzat- ú palotácskákban gondolta
egy kis lenézéssel és lassan fütyörészve sé-tált
fol a dombra emelkedő utcácskán a
ház felé
Délután volt június vége Barna paszták-ban
ömlött végig a kerteken a napfény
Hársfák virágoztak valahol s az illat mint
egy nehéz bódult felhő lengett a házak fö-lött
Az egyik kertben két fehérruhás lány
teniszezett Rugalmas testük megfeszült
minden mozdulatnál Kazimir' megállt és a
kerítésen át nézte őket egy ideig Az a sző-ke
gondolta annak jó aktja lehet Meg
kellene festeni Teniszező lány aktban
Ahogy a teste megfeszülve nyúl a magas-ba
a labda után A labda is kerek mint az
alma Éva almája így nyúlhatott Éva is an-nakidején
az alma után csakhogy nem volt
teniszütő 'a kezében
Nevetett a gondolaton ésnagyot füttye-ntett
A szőke lány odafordult egypillanatra
és a tekintete csodálkozó volt Kazimir
megvillogtatta feléje a fogait Intett a kezé-vel
és tovább ment
A csöngetésre inas nyitott ajtót „Itthon
van a fiatalúr?" „Kit tetszik keresni?"
kérdeze az inas kimérten Pohrisch Gott-friede- t"
felelte -- Kazimir és mosolygott Az
inas nem látszott tudomásulvenni a mo-solyt
Az 'arca hideg maradt és mozdulat-lan
A vezérigazgató űr itthon van Kit
Ebédlő
Dolgozó szoba
Jacqueline Kennedy az elhunyt amerikai elnök özve-gye
lakóházat vásárolt Washingtonban Képünk az új
lakás két szobáját mutatja be Hét hálószoba van ben-ne
falai egy láb vastagok Eredetileg 190000 dollár-ra
értékelték de a mostani eladási ár még nincs meg-állapítva
1794-be- n épült
jelenthetek?" Nézd csak gondolta Kazimir
és átadta a névjegyét „Tessék egy pilla-natra
helyet foglalni" mondta az inas a
hallban és ezüst tálcára téve a névjegyet
elindult föl a bíborszőnyeggel borított szé-les
lépcsőn az emeletre A lépcsőnek ara-nyozott'
fakorlátja volt „Fogadjunk hogy a
legkomisszabb fenyőfa" gondolta Kazimir
és óvatosan a lépcsőhöz ment Körmét be-levájta
az aranyozásba Valóban fenyőfa
volt Gúnyos fintort vágott „Kívül ékes
belül férges" idézett egy régi lengyel mon-dást
amit valamikor Svetkától öreg ina-suktól
hallott „hogy ezek a zsidók nem
tudnak megkulturálódni !" „A nagysá-gos
úr kéreti a nagyságos urat" jelentette
feszesen az inas a lépcső tetején
Díszes aranyozott cifraságok díszítették
a nagy szárnyasajtót amit az inas odafönt
kinyitott előtte Kazimir egy pillanatra
megállt az ajtó mellett és a faképű inas
legnagyobb megrökönyödésére belemé-lyesztette
körmét a fába „Fenyőfa ez is"
mondotta vidáman és rávillogtatta fogait
az elképedt inasra Aztán belépett Az ara-nyozott
fenyőfaajtó zajtalanul csukódott be
mögötte
Hatalmas amerikai íróasztal mellől egy
erőszakolt hanyagsággal öltözött kövér fia-talember
állt föl Megismerte nyomban:
Pohrisch volt a sün Bár az arca nem volt
pattanásos mint régen termetben is meg-nőtt
és megszélesedett bár Halványsárga
nyersselyem inge bordószínű nyakkendője
fehérbetétes sárga cipője es a legjobb sza-bónál
készült világosszürke flanellruhája
semmiképpen sem emlékeztettek a régi
tintásujjú lerágottkörmü gimnazistára
mégis Gottfried volt ugyanaz a Pohrisch
Gottfried Fölfelé fésült gyapjas fekete ha-ja
széles álla húsos ajkai zsíros barna bő-re
kiülő szemeinek halszerű nézése: mind-ez
annyira a régi Gottfried volt hogy Ka-zimir
önkénytelenül elnevette magát és a
régi gúnynevén szólította meg: „szervusz
öreg sün!"
Pohrisch Gottfried kissé túlságosan is
szertartásosan hajolt meg „Szervusz kér-lek"
mondta valamilyen émelyítően édes-kés
hangon ami egészen új volt és a régi
Pohrisch Gottfried kamaszosan rekedt
hangjára egyáltalában nem emlékeztetett
„örvendek" a megtiszteltetésnek Parancsolj
foglalj helyet Cigarettát?" Bár a hang ol-vadó- an
udvarias volt a modor hozzá a kéz-mozdulat
mégis valami hideg és fölényes
gőgöt éreztetett Hát ezzel mi történt? —
volt(a Kazimir első gondolata mialatt ké-nyelmesen
hátradőlt a modern amerikai
karosszékben és az eléje tett dobozból ki-vett
egy cigarettát De hangosan ezt mond-ta:
„Hát mit művelsz öreg sün? Eljöttem
hogy megnézzelek kissé ennyi idő után"
A hajdani" iskolatársnak szemmellátha- -
tóan nem tetszett a régi megszólítás Maga
is leült szemben a vendéggel hátradőlt
kissé és túlzott fontoskodással sóhajtott
„Hát 'tudod a régi gondtalan diákéveknek
vége Amikor a konszern élére kerültem"
„Menj a fenébe sün tán nem lett belőled is
valami olyan búval bélelt pénzeszsák? Ezt
nem vártam tőled!" A vidám pajtáskodó
hang azonban újra csak visszhang nélkül
maradt „Hja" sóhajtott akövér és párnás
duzzadt kezével végigsimított gyapjas fe-jén
„az ember ha kilép a szép gyermek-korból
és elkapja az élet" „Aztán mi-cso'- da
konszerned van?" kérdezte meg Ka-zimir
hogy udvarias légyen „Nem tudod?"
HÍREK !
Az özvegyek kezébe csúszik
át mindinkább a politikai és
gazdasági hatalom az Egyesült (
Államokban — állapította
meg az egyik New York-- i ké-pességkutató
intézet annak
alapján hogy a nők átlagos
életkora 73 a férfiaké pe-dig
67 az USA-ba- n Az özve
gyek férjük vagyonával együtt
a befolyást is öröklik
Ki korán kel — lehetőleg
még reggel 6 óra előtt — an
nak egészségi állapota sokkal
jobb mint a kényelmesebb
embertársaié — állapították
meg svájci kutatók A korán-kelőknek
csak 3 százalékánál
fordult elő a vizsgálatok sze-rint
szívinfarktus
A Szuezi-csatorná- n az el-múlt
év folyamán összesen
19146 hajó haladt át ami re-kordot
jelent az elmúlt né-hány
esztendő forgalmához
viszonyítva Az Egyesült Arab
Köztársaság tavaly a Szuezi-csatorn- a
forgalma révén ösz-szes- en
71000000 egyiptomi
font bevételhez jutott
Hófehér márványból ren-delt
magának asztalt Abdallah
el Sabbah Jemen egyik leg-gazdagabb
sejkje Az egyet-len
hatalmas márványtömb-ből
kifaragott asztalt a sejk
97 feleségének domborművű
arcképe díszíti
nézett rá kidülledt halszemeivel a másik
szinte sértődötten „a délkelet-európa- i bor
és gyümölcskereskedelmi konszernt alapí-tottam
meg a múlt évben Sok nehézséggel
kellett megküzd énünk de most már el-mondhatjuk
szóval elmondhatjuk hogy
kezünkben tartjuk a piacot úgy termelői
mint fogyasztási 'viszonylatban " Kazimir
bólintott „Ez szép Ezentúl ha bort iszom
reád gondolok majd mindig" A könnyű
diákos hangot azonban mintha meg se
hallotta volna a másik Hideg udvariasság-gal
terelte másra a beszédet „És te mióta
vagy Bécsben? Ugy tudtam hogy vissza-tértél
Varsóba miután " „Miután kicsap-tak?"
nevetett Kazimir a szemébe „Ezt
akartad mondani ugye? Hát persze akkor
visszatértem Varsóba De most már néhány
hónapja újra itt vagyok A feslőművészeti
főiskolára járok" „Ugy úgy Nagyon
érdekes Emlékszem ügyesen rajzolgattál
A társalgás elakadt Kazimir kezdte únnn
a dolgot ezért nyomban rátért a tárgyraj
„Te sün Sok pénzed van?" Pohrisch Gottí-frie- d
valóban olyan mozdulatot telt erre)
mint a sündisznó amikor megijesztik Föl-- i
kapta kissé a fejét állát behúzta a nyaka- -'
ba és sűrűn pislogott Ez a mondat eleve-nem
vágott beléje a múltból Te sün sok
pénzed van? — ez volt régen is a beveze-tése
annak amikor Kazimir pénzt kért tőle
kölcsön amit aztán soha nem adott vissza
„Hát tudod- - ahogy vesszük " kezdte ne-héz
lélegzettel akadozva „a mai világpiaci
helyzet" De Kazimirt nem érdekelte a vi-lágpiaci
helyzet „Akkor adhatnál néhány
százast" mondta egyszerűen „már két he-te
nem vacsoráztam rendesen"
A sün felvonta a szemöldökeit amitől
furcsa ráncok képződtek a homlokán akár
az orrszarvú bőrén „Nincs pénzed?" kér-dezte
az orrán keresztül és egyszerre 'újra
gőgös lett és fölényes „Nincs" „Hm A
művészet úgy látszik nem a legjövedelme-zőbb
üzlet" Kazimir felkacagott „Nem
minden üzlet a világon öreg sün Van an-nál
fontosabb dolog is" „És mi lenne az?"
kérdezte Pohrisch gúnyosan „Az élet" fe-lelte
Kazimir és megvillogtatta a fogait
Pohrisch Gottfried húsos alsóajka előre
szökött Valami sátánian diadalmas vigyor-gás
terpeszkedett duzzadt arcán ahogy
mondotta „Ugy úgy Az élet 'Hát nézd
Kazimir én elvbői nem adok pénzt senki-nek
Csak annak aki dolgozik érte Ha
munkát akarnál" Itt egy kis szünetet
tartott mint aki mérlegeli a szavakat „Ak-kor
lefestetnéd magad?" kérdezte Kazimir
enyhe kis gúnnyal a hangjában „Figyel-meztetlek
hogy én csak aktokat festek!"
„Ha munkát akarnál" folytatta Pohrisch
zavartalanul a megkezdett mondatot mint-ha
nem is hallotta volna a szavakat „akkor
esetleg be tudnálak juttatni valamelyik vál-lalatunk- ba
Raktárkezelőnek vagy ilyesmi-nek
esetleg" Néhány pillanatig csönd
volt i Aztán Kazimir hangosan nevetni kez-dett
és fölállt „Ugyanaz a sündisznó ma-radtál
öreg aki voltál Csak a tüskéid nőt-tek
még Na szervusz És" tette hozzá még-egysz- er
visszafordulva a küszöbről miköz-ben
ujjával megkocogtatta az ajtó aranyo-zott
szárnyát „ha ajtót csináltatsz a jövő-ben
csináltasd nemes fából igen? Akkor
nem kell rá ez az aranyozott szélhámosság
hogy kultúrát mutasson Szervusz öreg
sün"
(Folytatjuk)