Magyar Elet, December 29, 1979

              f
SWtíaaEnöSSJEEESEi
222£!25S2 i BUNGáRMJfLIM ti 1
Mtm ÍM
fflJif JllliSil 3PI jr fltl W Jl fff r-- ~wt Plá 'Mm §#4 ÍM ' MM 1É
SÜsifÖSü3
gffaMteiíHJMiniWJ
Vol 32 51 XXXI I évfolyam 51 1!)7U Karácsony Ara: 40 ccut gs5Sssss5Ssssass55SS5S?ssssaís5'áss-gss!'s- í
Idcfenn a setét havasok
között minden esztendő
ben valami baj van a kará-csonyi
szent ünnepekkel
Ezeknek a szegény együgyű
pásztorembercknek égetl-szegén- y
favágóknak kik
esztendők óta itt vágják a
fát — ba haragszik Szent-felség- e
ha nem — semmi-lettképpe- n
nem lehet úgy
megülni a szent ünnepeket
ahogy az írós parancsolja:
éjféli misével betlehemmel
pappal tömjénnel orgona-szóval
gyönyörűséges evan-géliumokkal
Ami nem 'le-het
hál nem lehel Eleget
erőltettek de nincs mód
benne no Hogy mégis egé-szen
el ne kárhozzanak a
múlt esztendőben idefenn a
havason maguk csinállak
Betlehemet még tán szeb-bel
is mint a Zsidóország-béli
Megvallva az igazat kedve
se igen volt senkinek az ün-nephez
meri a favágatás
abba maradt s az emberek
széjjel mentek összevissza
három pászlorember ma-radt
a szálláson: a Csetlő
úr szolgája idősb Márton
Feri vénlegény s Ülkci
Ádám kinek a múlt télen
hót meg a felesége Esett
szerencsétlen emberek mind
a hárman keserűek morco-sak
mint az álmából idő
elölt fclköltött medve Eszük
ágában sem volt nagy dol-got
csinálni a Kicsijézus szü-letésiből
Ünnep szombatjára virra-dó
éjjel történt azonban va-lami
ami az Ülkei Ádám
számítását kissé megzavar-ta
Ádám kinek a kalyibája
legszéltöl volt késő este dü-hös
kiáltozásokat s puska-lövéseket
hallott
— Bizonyosan az urak va-dásznak
— azt gondolta s
többet nem is törődött az
egésszel Éppen lefekvéshez
készülődött mikor megzör-gették
a kalyiba ajlaját
— Ki az? — bődüli az ajtó
íele Ádám
—
' Ha Istent Mismersz
eressz be! — felel valaki
odakünn
Ülkei Ádám odacammo-gott
az ajtóhoz s elvette a
támasztó karót
— Te vagy-- e Feri?
Azt hitte hogy Márton
Feri a vénlcgény ki unal-mában
jött hozzá hogy
együtt verjék az iidó'l de
szinte sóbálvánnyá változott
mikor látta hogy egy véres
ember lántoiog be a kalyi- -
bába s rémülten azt suttog-ja:
— Olts el minden világot!
— Szcnlkercszt legyen ve-lünk
hiszen ez a Péter a
gyilkos! — hőköli hátra
Ádám s hirtelen kirántotta
a tűzből s hóba hányta a vi-lágoló
fahasábokat — Tán
nem szöktél meg a tömlőé-ből
' Péter?
— Én biza meg! — hebegi
a gyilkos kii nyolc eszten-dőre
ítéltek mert féltékeny-ségből
megölte a felcségit
— Ugyanbiza hol volt a
szép eszed? — feddette
Ádám de a gyilkos 'rá sem
hallgatott hanem kimerül- -
A
Nirö József:
_~rr- -
ost már jöhetsz Jézuska
ten borzasztó szemekkel rá-meredt
az ajtóra
— Zárd hé rejts cl vala-hová
mert jönnek!
— Kik jönnek? — ütközött
meg Ádám
— A csendörök Tepej
lábánál meglőttek
— Meglőttek?
— Meg
— Eltaláltak?
— El
— Hol?
— Itt a lapockám alatt - Azért vagy véres?
— Azért
— Az elég baj! — teker-gette
a fejét ülkei Ádám de
eszébe se jutott hogy a se-bet
megnézze' kimossa be-kösse
A meglőtt ember se
mondta
— A nyomodon mindjárt
itt lesznek! — ijesztette
Ádám
— Igen de esik a hó! —
kacagott a gyilkos — Ke-reshetnek
i
— Akkor nincs baj! —
könnyebbült meg Ülkei
Ádám — Fűtőzzél! — bíz-tatta
á másikat
— Nem Iázom! — kupor-gott
Péter a lüzecske mel-lett
— Nem ennél valamit? —
kérdezte később Ádám
— Nem vagyok éhes! —
rázta fejét a gyilkos
z idő lelt A szél kívül
búsni kezdett s a hó
omlott az égből Ülkei Ádám
kihallgatózotl s elmosolyo-dott
— Most már nem jön ser-k- i
Az örddg se találna ide
ebben az időben
A gyilkos is örvendett
— Ott az ágyam lefek-helsz- !
— biztatta Ádám —
Myugudd ki magadat!
— Nem alhatnám ! — vála
szolt Péter
— A le dolgod! — vont
vállat Ádám Nézte a gyil-kos
ruháján a tekete vér-mocskot
— Mit gondolsz
megmaradsz vagy meg-halsz?
— Ncköm végem! — vá-laszolt
egykedvűen a gyil-kos
— Csúf lövés volt! — le-kergette
a fejét Ádám
— Csúl! — ismerte cl a
gyilkos is
Ülkei Ádám meghányla-velelt- e
magában a dolgokat
de sehogysem tudott zöldág
ra vergődni a gondolataival
Végül is kitalálta hogy mi
nyomja a lelkét
— Az Istennek se értem a
doleodat Péter! Minek a
lüzlangjának nem tudtál ott
ülni ahol voltál a jóm'eleg
tömlöcben ahol minden ké-nyelmed
megvolt? Minek
kelleti kifutnod a bajba
nyomorúságba?
A gyilkos arcát hirtelen
tény verte át Forró volt a
szava is mikor bevallotta
— A gyermek miatt!
Van félcszlendcje hogy
semmi hírt sem kaptam fe-lőle
' Űsztán itt van a
sienl karácsony is Re-ám
jött hogy csináljak neki
kicsi karácsonfát jászojkál
Jézuskát s együtt énekel-gessünk
mellette Kicsi ha-risnya
es kéne neki csiz-mács- ka
a télre gagyácska
jó meleg kurticska Hi-szen
nincs senkije ki gon-doskodjék
róla
— Hát ezért? — enyhült
meg Ülkei Ádám
— Ezért!
Ülkei Ádám nézlc a tüzet
s azt' mondta keményen:
— Jól tetted Péter hogy
megleptél! Reggel beme-gyek
a faluba s kihozom a
fiadat ügy-- e Dénöské-ne- k
híjják?
— Annak! hebegte boldo-gan
a gyilkos s elszédült a
tűz melleit — Aztán lesz
ami lesz! — motyogta a
tűznek meri az ilyen félvad
cs
szülelett örvendezzünk
erdei emberek a tűzzel be-szélgetni
szoktak
— Dőljünk le legalább fer-l- áj
órára! — bíztatta Ülkei
Ádám — Ellőt az üdő nyu-gudju- nk
valamit!
A gyilkos engedelmesen
nyúlt el a földön Ádám is
elszenderedett
Egyszer csak hallja hogy
a gyilkos szólítja
— Te Ádám! Hallo-d-
e?
— Mi a baj? — riadt fel
Ádám
— Nekem mennem
kell!
így a gyilkos
— Hova a szemed világá-ba
akarsz ilyenkor menni?
— ásított álmosan Ádám
— Én a másvilágra
Ülkei Ádámnak kiszökött
az álom a szemiből
— Tám nem bolondultál
meg? — ijedetl meg de a
tűz világánál mindjárt látta
hogy a gyilkos igazai beszél
Éktelen nagyok s forrók
voltak a szemei a szine sár-ga
mocskos teste félig hi-deg
keze-láb- a reszket s a
vére lassan szivárog bele a
tűzbe
— Üjra megindult a se-bem
— mondotta a gyilkos
bocsánatkérőleg
_i-i-TieMí9iff~sírlflMí-le- ieíT'r'f rtiir itpt trtrteTtie'itr'iviivivliir'
f
fi
kössük! — szidta magát Ül-kei
Ádám — Kinek jutott
eszi be?
A gyilkos legyintett hogy
késő
— Méges heába lövetem
meg magamot! — panasz-kodott
— Mégsem láthat- -
nám a legénkét!
— Eléggé restellem a do-got!
— Ádám
— Ha legalább félnapig tar-tóztatni
tudnád a halált míg
megjárom a falut! Há-rom
óra oda három óra
vissza kell ebben az időben
— Már ne verd miatta a
fejedet! — morgott bánato-san
a gyilkos — ügyes ké-ső!
— Én méges
— szökött fel Ádám
Péter leintette
„Krisztus Jézus
— Egyet se! Hanem
egyebet mondok Te jó
voltál hozzám Ádám Helyei
adtál elrejtettél a csendőrök
elől
— Szót sem érdemel! —
Ádám
A gyilkos lázas szemekkel
felnézett Ülkei Ádámra s
szinte nyersen mondotta:
— Te azt tudod-- e hogy
czör pengő van kitűzve a fe-jemre?
— Szép pénz! — esmérte
el Ádám
— Ez az ezör pengő legyen
a tiéd Ádám! —
a gyilkos
— Te kinek gondolsz en-gem?
— pattant fel Ádám
— Ne járjon a szájad! —
torkolta le a gyilkos —
Szólsz a jegyző úrnak s
mindjárt kifizeti
Ülkei" Ádám tiltakozni
akart de már nem volt ki-vel
veszekedni mert a gyil-kos
hirtelen hányat dőlt s
elkezdett
énekelni Azt fújta hogy:
midőn
Betlehemben
csordát őrizének éjjel
a mezőben
éjjel a mezőben
Ülkei Ádám tisztelettel le
kapta a sapkáját s úgy hali- -
Be kellett volna hogy gatta hogy a gyilkos hogyan
' ii nnpnl i a knrónsnnvl Ének
J
"
fe~ - - --„w~ v - „ üt--S!£'£!si2s4!£c'C'ei£crs:iE'S'€'5i-sií'í'iitK%
]fjzi)en fel-felkiált- ott
Magyar Elet szerkesztősége kiadóhivatala
nyomdai személyzete:
Boldog karácsonyi ünnepeket kíván
MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK!
&2:a&í2t&&s?ss
Í5
fi
ii
mentegetőzött
megpróbá-lom!
szerénykedett
hagyatko-zott
torkaszakadtából
„Csordapásztorok
— Dénöske! Dénöske
lelkem fiam!
— Hál méges találkozott
vele! — mondotta Ádám a
R meghatódottságtól
fi türődötl homlokkal
sűrűre
Mé--
fi ges haza segítette az Is-ii
len! Nem hala meg
JS fnll_itl t
j i
-
lovábbad együtt örvendett
a gyilkossal kinek a
tömlöcben lenyírt feje ve
rejtekben fürdött száján
folydogált a vére de azért
kacagott borzasztóan tátott
fekete szájjal kiáltozott:
— Ni milyen szép kicsi
csizma Dénöske! Kicsi
harisnya! Nem fázol
meg a lélen bennük!
Várj meri behívom az édes
anyádat es! Mán
Má-á-r- i!
Ülkei Ádám megborzon-gott
Az asszonyt kiáltja kit ő
gyilkolt meg!
A gyilkos önkívületében
tovább játszotta a kará-csonyt
míg utolsó szavai be-lebugyborékoltak
a száján
előtörő vérbe s egyszerre
utolsót rúgott a tűz melleit
— E meghala! — vakarta
a fejét Ülkei Ádám s csen-desen
ülve a holttest mellett
sokáig gondolkodott
Mit fundált ki mit nem:
egyszercsak feláll a katona-ládája
fenekéről kivesj egy
ökörfejére való láncot oda-lép
a halotthoz s jókemé-nye- n
összeköti vele a halott
dermedt kezeil
ni ! — így — mondotta se-téte- n
s öltözködni kezdett
A bundát felöltötte fogta
a fejszél a ház ajtaját bekó-csolt- a
s mire pitymallott
már útban volt a falu felé
Dél felé járt az idő mikor
megérkezett a községházára
és napiakba vágta magát a
jegyző előtt
— Jelentem alássan a
gyilkos Pétert ki megszö-köt- l
a lömlöcből az éccaka
sebesülten egymagam elfog-tam
megkötöztem s mosl
kérem a fejire kitűzött ezör
pengőt!
A jegyző lisztességes em
ber volt megundorodott a
vérdíj utáni mohóságtól
Ráér még megkapni azt a
pénzt!
— Nekem nem ' kell
— csökönyösködött Ülkei
Ádám
— Miért olyan sürgős? —
kérdezte kedvetlenül a jegy-ző
— Neköm azért — reme-gett
a hangja a félvad em-bernek
— mert ma van ka-rácsony
este s en azt a
pénzt a Péter árvájának
szántam Dénöskének
Szeretnék rajta kicsi csiz-mát
venni kicsi harisnyát
jómeleg posztó kurticskát
báránybőr sapkái hogy meg
ne fázzék a lélen Leg-alább
annyi öröme legyen
szegény árvának Az a
pénz úgyis a gyermeket il-leti
Az apja az életével fi
zetett érte Legalább az
a pár krajcár maradjon meg
utána Senkinek nagyobb
jussa nem lehet hozzá mint
annak az ártatlan gyermek-nek
Legalább neki legyen
karácsonya ebben a cudar
világban! Nincs igazam
tekintetes jedző úr?
Míg a jegyző reszkető kéz
zel a penna után nyúlt hogy
intézkedjék a 'vad pásztor
szálfaegyenesen büszkén
körülnézett az irodában
hadd lám van-- e valaki ki
azt meri mondani hogy neki
nincs igaza!
Mikor a pénzt megkapta
s estére el is inlézte amit
akart a hóna 'alá szorította
a csizmácskákat kicsi ha-risnyát
' kurticskát s büsz-kén
felszólott' az égbe:
— Most már jöhetsz Jé-zuska!
'STT77TTQ Q7TTT T7TT7T?
J--J JL--J KJ U UiJ U JUJJ I UU UJ --l_Jftj
f ABBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy m
yu számlálják össze az egész földkcr?kségct Az első népszámlálás £:
aj Quiriniusznak Szíria helytartójának idejében történt Elment mindenki £
y£ a saját városába hogy följegyeztesse magát
íbf József Dávid házából cs nemzetségéből származott Elment tehát y£
fy Galiica Názáret nevü városából Dávid városába a júdeai Betlehembe jmT
AT hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott álla-v- r
vA pótban volt Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének r
le! § napja Megszülte első szülött fiát pólyába takarta cs jászolba fektette 5Sj
jpd mert nem kaptak helyet a szálláson aj
jtíj Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban cs éjszaka fy
iú őrizték a nyájukat Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az fcf
§1 Úr dicsősége beragyogta őket: „Ne féljetek! Nttgy örömet hinleeify
ffl nektek és az egész néj)iick: Ma született az iidvözilö Dávid városában fcf
%Í Ö a Messiás és az Úr Ez a jele: Kisdedet találtok bolyába takarva A
$d aszolba fetdetve Éf
$ Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt Dicséretet $
u énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön W
§£ a jóakaratú embereknek (7
va üzent Lukacs evangéliumából il
Zsigmond András:
Karácsony - a család ünnepe
Karácsonykor a Messiás születését ün-nepeljük
így Karácsonynak — elsősorban
— üdvrendi jelentősége van Eljött Meg-váltónk
a Fiúislen emberré lett hogy
Magára véve az első emberpár eredeti
bűnét a keresztfán adjon elégtételt a
megbántott Teremtő Istennek
Karácsony azonban — ezenkívül — a
család ünnepe is Jézus születésének e
jellege is bennefoglaltatik a Gondviselés
örök terveiben hiszen a Megváltó család-ban
született- - Jöhetett volna „az ég fel-hőin
teljes dicsőséggel" jöhetett volna
ismeretlenül De az isteni szándék úgy
döntött hogy Anyától szülessen Akit a
Szentlélek árnyékol be gyermekként egy
család keretében növekedjen amíg el nem
jön megváltói működésének ideje
Ez az isteni terv amely szerint 'Jé-zus
Szűz Máriától született családban
nőtt fel — arra hívja fel figyelmünket
hogy a családnak Isten szemében örök
döntő fontossága jelentősege van!
'Talán soha nagyobb aktualitása Ka-rácsonynak
mint a család ünnepének —
volt mini amikor deka-dens
nem — ma — a
materializmusba süllyedt társada-!o- m
isteni alapja a család súlyos krízis-ben
van A szociológusok társadalomtu-dósok
szerint: a technikai haladás jóval
megelőzte a szellemi fejlődést s ez áthi-dalhatatlan
szakadékot idézett elő az em-ber
lelkében Mások szerint: az emberi-lég
a lelvilágosodás óta végzetes útra té-ed- t:
többre becsüli az anyagi javakat a
szellemieknél Végül: a nyugati ember
hite rendült meg s vált a lelke üressé
-- ivarrá ami magával hozta a keresztény
erkölcsi rend megrendülését
Ezek az analízisek igazak és lényeg-rclapintóa- k
— Magam részéről' így foga-lmaznám
meg az okot amely a nyugati
társadalom katasztrofális helyzetéhez ve-hetett:
megsünt a keresztény család i-íe-álja
— s ez minden társadalmi baj
oka hiszen a társadalom alapja: a csa-'á- d
A családi élet szétzüllése magával
hozta az istelenség az erkölcstelenség
terjedését mert a szülök nem adnak vallás--
erkölcsi nevelést A gyermekek nem
részesülnek a családi élet melegében ami
pedig olyan szükséglete — különösen a
iatal léleknek — mint a napfény és az
ísö a virágnak Szeretet családi keretek
léikül nőnek fel a gyermekek s válnak
Ady Endre:
Ma tán a béke ünnepelne h
A Messiásnak volna napja
Ma mennyé kén' a földnek válni
Hogy megváltóját befogadja
Ma úgy kén' hogy egymást öleljék
Szivükre mind az emberek —
De nincs itt hála nincs itt béke:
Beteg a világ nagy beteg
Kihull a szív elszállt a lélek
A vágy a láng csupán a testé
Heródes minden földi nagyság
S minden igazság a kereszté
iCSiCí--y- i
~Wrr-Hrn- ?
így minden boldogságot és örömet hirde-tő
„izmusok" martalékaivá
Az emberi társadalom bajainak az c-gyc- llen
orvossága: a keresztény családi
eszmény helyreállítása!
Ez a követelmény vonatkozik a ma-gyar
létkérdésekre is — Népünket ma a
biológiai halál réme fenyegeti Sok okot
sorolnak fel a hazai és emigrációs társa-dalomtudósok
írók amelyek mind hoz-zájárulnak
a katasztrofális magyar népe-sedési
helyzethez Lakáshiány alacsony
jövedelem a nők zöme kénytelen dolgoz-ni
nincs elég napközi óvoda — a ma-gyar
ifjúság a pillanatnyi örömök szóra-kozások
után fut nem vállalja a gyer-mekkel
járó áldozatot lemondást —
Ez mind igaz De a lényeg újra hang-súlyozzuk:
megszűnt a keresztény csa-ládi
élet ideáljav A mai magyar-fiatals- ág
nem látja földi létének beteljesülé-sét
a családban a gyermekben Ez a
katasztrofálisan alacsony születési arány-szám
végső oka A többi — a mostoha
körülmények — csak mellékokok mert ha
élne a magyar fiatalok szívében a ke-resztény
családi élet eszménye akkor 'vál-lalnák
ezeket a nehézségeket áldozatokat
Sajnos ugyanezt elmondhatjuk az c-migra- ciós
magyarságról is Statisztikák a
rendelkezésünkre- - nem állnak amelyek a
külföldi magyarság születési és válási a-rányszá-máról
adnának felvilágosítási —
De ha körülnézünk a külföldi magyar
családok körében — sajnos — a látvány
itt is elszomorító: kevés a gyermek sok
a válás — nem uralkodik (tisztelet a ki-vételnek!)
a keresztény családi eszmény
Legyen ezért karácsonyi imánk: íj-aink
Jézus Krisztus Aki az első betle-hemi
éjszakán Szűz Anyától családban
születtél — erősítsd meg lelkünkben az
isteni család-eszmén- yt mert csak ez tud-ja
megoldani az emberi társadalom és a
magyar nép létkérdéseit legsúlyosabb
problémáit Töltsd el szívünket Karácsony
szellemével: a keresztény család ideáljá-val
azzal a 'karácsonyi csodával amely
egy estére bevonja szellemével az egész
világot: szeretetet örömet lopva a csalá-di
fészkekbe Add hogy ez a karácsonyi
szellem a keresztény család eszménye u- -
ralkodjon nemcsak egy éjjelen át hanem
mindig a világon
KARÁCSONY
Elvesztette magát az ember
Mert lencsén nézi az egelv
Megátkozza világrajötlét —
Beteg a világ nagy beteg
Ember ember ellen csatázik
Mi egyesítsen nincsen eszme
Rommá dőlt a Messiás háza
Tanítása erkölcse veszve
Óh de hogy állattá süllyedjen
Kinek lelke volt nem lehet!
Hatalmas Ég új Messiást küldj:
Beteg a világ nagy beteg!
I