000617 |
Previous | 1 of 8 | Next |
|
small (250x250 max)
medium (500x500 max)
Large
Extra Large
large ( > 500x500)
Full Resolution
|
This page
All
|
f SWtíaaEnöSSJEEESEi 222£!25S2 i BUNGáRMJfLIM ti 1 Mtm ÍM fflJif JllliSil 3PI jr fltl W Jl fff r-- ~wt Plá 'Mm §#4 ÍM ' MM 1É SÜsifÖSü3 gffaMteiíHJMiniWJ Vol 32 51 XXXI I évfolyam 51 1!)7U Karácsony Ara: 40 ccut gs5Sssss5Ssssass55SS5S?ssssaís5'áss-gss!'s- í Idcfenn a setét havasok között minden esztendő ben valami baj van a kará-csonyi szent ünnepekkel Ezeknek a szegény együgyű pásztorembercknek égetl-szegén- y favágóknak kik esztendők óta itt vágják a fát — ba haragszik Szent-felség- e ha nem — semmi-lettképpe- n nem lehet úgy megülni a szent ünnepeket ahogy az írós parancsolja: éjféli misével betlehemmel pappal tömjénnel orgona-szóval gyönyörűséges evan-géliumokkal Ami nem 'le-het hál nem lehel Eleget erőltettek de nincs mód benne no Hogy mégis egé-szen el ne kárhozzanak a múlt esztendőben idefenn a havason maguk csinállak Betlehemet még tán szeb-bel is mint a Zsidóország-béli Megvallva az igazat kedve se igen volt senkinek az ün-nephez meri a favágatás abba maradt s az emberek széjjel mentek összevissza három pászlorember ma-radt a szálláson: a Csetlő úr szolgája idősb Márton Feri vénlegény s Ülkci Ádám kinek a múlt télen hót meg a felesége Esett szerencsétlen emberek mind a hárman keserűek morco-sak mint az álmából idő elölt fclköltött medve Eszük ágában sem volt nagy dol-got csinálni a Kicsijézus szü-letésiből Ünnep szombatjára virra-dó éjjel történt azonban va-lami ami az Ülkei Ádám számítását kissé megzavar-ta Ádám kinek a kalyibája legszéltöl volt késő este dü-hös kiáltozásokat s puska-lövéseket hallott — Bizonyosan az urak va-dásznak — azt gondolta s többet nem is törődött az egésszel Éppen lefekvéshez készülődött mikor megzör-gették a kalyiba ajlaját — Ki az? — bődüli az ajtó íele Ádám — ' Ha Istent Mismersz eressz be! — felel valaki odakünn Ülkei Ádám odacammo-gott az ajtóhoz s elvette a támasztó karót — Te vagy-- e Feri? Azt hitte hogy Márton Feri a vénlcgény ki unal-mában jött hozzá hogy együtt verjék az iidó'l de szinte sóbálvánnyá változott mikor látta hogy egy véres ember lántoiog be a kalyi- - bába s rémülten azt suttog-ja: — Olts el minden világot! — Szcnlkercszt legyen ve-lünk hiszen ez a Péter a gyilkos! — hőköli hátra Ádám s hirtelen kirántotta a tűzből s hóba hányta a vi-lágoló fahasábokat — Tán nem szöktél meg a tömlőé-ből ' Péter? — Én biza meg! — hebegi a gyilkos kii nyolc eszten-dőre ítéltek mert féltékeny-ségből megölte a felcségit — Ugyanbiza hol volt a szép eszed? — feddette Ádám de a gyilkos 'rá sem hallgatott hanem kimerül- - A Nirö József: _~rr- - ost már jöhetsz Jézuska ten borzasztó szemekkel rá-meredt az ajtóra — Zárd hé rejts cl vala-hová mert jönnek! — Kik jönnek? — ütközött meg Ádám — A csendörök Tepej lábánál meglőttek — Meglőttek? — Meg — Eltaláltak? — El — Hol? — Itt a lapockám alatt - Azért vagy véres? — Azért — Az elég baj! — teker-gette a fejét ülkei Ádám de eszébe se jutott hogy a se-bet megnézze' kimossa be-kösse A meglőtt ember se mondta — A nyomodon mindjárt itt lesznek! — ijesztette Ádám — Igen de esik a hó! — kacagott a gyilkos — Ke-reshetnek i — Akkor nincs baj! — könnyebbült meg Ülkei Ádám — Fűtőzzél! — bíz-tatta á másikat — Nem Iázom! — kupor-gott Péter a lüzecske mel-lett — Nem ennél valamit? — kérdezte később Ádám — Nem vagyok éhes! — rázta fejét a gyilkos z idő lelt A szél kívül búsni kezdett s a hó omlott az égből Ülkei Ádám kihallgatózotl s elmosolyo-dott — Most már nem jön ser-k- i Az örddg se találna ide ebben az időben A gyilkos is örvendett — Ott az ágyam lefek-helsz- ! — biztatta Ádám — Myugudd ki magadat! — Nem alhatnám ! — vála szolt Péter — A le dolgod! — vont vállat Ádám Nézte a gyil-kos ruháján a tekete vér-mocskot — Mit gondolsz megmaradsz vagy meg-halsz? — Ncköm végem! — vá-laszolt egykedvűen a gyil-kos — Csúf lövés volt! — le-kergette a fejét Ádám — Csúl! — ismerte cl a gyilkos is Ülkei Ádám meghányla-velelt- e magában a dolgokat de sehogysem tudott zöldág ra vergődni a gondolataival Végül is kitalálta hogy mi nyomja a lelkét — Az Istennek se értem a doleodat Péter! Minek a lüzlangjának nem tudtál ott ülni ahol voltál a jóm'eleg tömlöcben ahol minden ké-nyelmed megvolt? Minek kelleti kifutnod a bajba nyomorúságba? A gyilkos arcát hirtelen tény verte át Forró volt a szava is mikor bevallotta — A gyermek miatt! Van félcszlendcje hogy semmi hírt sem kaptam fe-lőle ' Űsztán itt van a sienl karácsony is Re-ám jött hogy csináljak neki kicsi karácsonfát jászojkál Jézuskát s együtt énekel-gessünk mellette Kicsi ha-risnya es kéne neki csiz-mács- ka a télre gagyácska jó meleg kurticska Hi-szen nincs senkije ki gon-doskodjék róla — Hát ezért? — enyhült meg Ülkei Ádám — Ezért! Ülkei Ádám nézlc a tüzet s azt' mondta keményen: — Jól tetted Péter hogy megleptél! Reggel beme-gyek a faluba s kihozom a fiadat ügy-- e Dénöské-ne- k híjják? — Annak! hebegte boldo-gan a gyilkos s elszédült a tűz melleit — Aztán lesz ami lesz! — motyogta a tűznek meri az ilyen félvad cs szülelett örvendezzünk erdei emberek a tűzzel be-szélgetni szoktak — Dőljünk le legalább fer-l- áj órára! — bíztatta Ülkei Ádám — Ellőt az üdő nyu-gudju- nk valamit! A gyilkos engedelmesen nyúlt el a földön Ádám is elszenderedett Egyszer csak hallja hogy a gyilkos szólítja — Te Ádám! Hallo-d- e? — Mi a baj? — riadt fel Ádám — Nekem mennem kell! így a gyilkos — Hova a szemed világá-ba akarsz ilyenkor menni? — ásított álmosan Ádám — Én a másvilágra Ülkei Ádámnak kiszökött az álom a szemiből — Tám nem bolondultál meg? — ijedetl meg de a tűz világánál mindjárt látta hogy a gyilkos igazai beszél Éktelen nagyok s forrók voltak a szemei a szine sár-ga mocskos teste félig hi-deg keze-láb- a reszket s a vére lassan szivárog bele a tűzbe — Üjra megindult a se-bem — mondotta a gyilkos bocsánatkérőleg _i-i-TieMí9iff~sírlflMí-le- ieíT'r'f rtiir itpt trtrteTtie'itr'iviivivliir' f fi kössük! — szidta magát Ül-kei Ádám — Kinek jutott eszi be? A gyilkos legyintett hogy késő — Méges heába lövetem meg magamot! — panasz-kodott — Mégsem láthat- - nám a legénkét! — Eléggé restellem a do-got! — Ádám — Ha legalább félnapig tar-tóztatni tudnád a halált míg megjárom a falut! Há-rom óra oda három óra vissza kell ebben az időben — Már ne verd miatta a fejedet! — morgott bánato-san a gyilkos — ügyes ké-ső! — Én méges — szökött fel Ádám Péter leintette „Krisztus Jézus — Egyet se! Hanem egyebet mondok Te jó voltál hozzám Ádám Helyei adtál elrejtettél a csendőrök elől — Szót sem érdemel! — Ádám A gyilkos lázas szemekkel felnézett Ülkei Ádámra s szinte nyersen mondotta: — Te azt tudod-- e hogy czör pengő van kitűzve a fe-jemre? — Szép pénz! — esmérte el Ádám — Ez az ezör pengő legyen a tiéd Ádám! — a gyilkos — Te kinek gondolsz en-gem? — pattant fel Ádám — Ne járjon a szájad! — torkolta le a gyilkos — Szólsz a jegyző úrnak s mindjárt kifizeti Ülkei" Ádám tiltakozni akart de már nem volt ki-vel veszekedni mert a gyil-kos hirtelen hányat dőlt s elkezdett énekelni Azt fújta hogy: midőn Betlehemben csordát őrizének éjjel a mezőben éjjel a mezőben Ülkei Ádám tisztelettel le kapta a sapkáját s úgy hali- - Be kellett volna hogy gatta hogy a gyilkos hogyan ' ii nnpnl i a knrónsnnvl Ének J " fe~ - - --„w~ v - „ üt--S!£'£!si2s4!£c'C'ei£crs:iE'S'€'5i-sií'í'iitK% ]fjzi)en fel-felkiált- ott Magyar Elet szerkesztősége kiadóhivatala nyomdai személyzete: Boldog karácsonyi ünnepeket kíván MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK! &2:a&í2t&&s?ss Í5 fi ii mentegetőzött megpróbá-lom! szerénykedett hagyatko-zott torkaszakadtából „Csordapásztorok — Dénöske! Dénöske lelkem fiam! — Hál méges találkozott vele! — mondotta Ádám a R meghatódottságtól fi türődötl homlokkal sűrűre Mé-- fi ges haza segítette az Is-ii len! Nem hala meg JS fnll_itl t j i - lovábbad együtt örvendett a gyilkossal kinek a tömlöcben lenyírt feje ve rejtekben fürdött száján folydogált a vére de azért kacagott borzasztóan tátott fekete szájjal kiáltozott: — Ni milyen szép kicsi csizma Dénöske! Kicsi harisnya! Nem fázol meg a lélen bennük! Várj meri behívom az édes anyádat es! Mán Má-á-r- i! Ülkei Ádám megborzon-gott Az asszonyt kiáltja kit ő gyilkolt meg! A gyilkos önkívületében tovább játszotta a kará-csonyt míg utolsó szavai be-lebugyborékoltak a száján előtörő vérbe s egyszerre utolsót rúgott a tűz melleit — E meghala! — vakarta a fejét Ülkei Ádám s csen-desen ülve a holttest mellett sokáig gondolkodott Mit fundált ki mit nem: egyszercsak feláll a katona-ládája fenekéről kivesj egy ökörfejére való láncot oda-lép a halotthoz s jókemé-nye- n összeköti vele a halott dermedt kezeil ni ! — így — mondotta se-téte- n s öltözködni kezdett A bundát felöltötte fogta a fejszél a ház ajtaját bekó-csolt- a s mire pitymallott már útban volt a falu felé Dél felé járt az idő mikor megérkezett a községházára és napiakba vágta magát a jegyző előtt — Jelentem alássan a gyilkos Pétert ki megszö-köt- l a lömlöcből az éccaka sebesülten egymagam elfog-tam megkötöztem s mosl kérem a fejire kitűzött ezör pengőt! A jegyző lisztességes em ber volt megundorodott a vérdíj utáni mohóságtól Ráér még megkapni azt a pénzt! — Nekem nem ' kell — csökönyösködött Ülkei Ádám — Miért olyan sürgős? — kérdezte kedvetlenül a jegy-ző — Neköm azért — reme-gett a hangja a félvad em-bernek — mert ma van ka-rácsony este s en azt a pénzt a Péter árvájának szántam Dénöskének Szeretnék rajta kicsi csiz-mát venni kicsi harisnyát jómeleg posztó kurticskát báránybőr sapkái hogy meg ne fázzék a lélen Leg-alább annyi öröme legyen szegény árvának Az a pénz úgyis a gyermeket il-leti Az apja az életével fi zetett érte Legalább az a pár krajcár maradjon meg utána Senkinek nagyobb jussa nem lehet hozzá mint annak az ártatlan gyermek-nek Legalább neki legyen karácsonya ebben a cudar világban! Nincs igazam tekintetes jedző úr? Míg a jegyző reszkető kéz zel a penna után nyúlt hogy intézkedjék a 'vad pásztor szálfaegyenesen büszkén körülnézett az irodában hadd lám van-- e valaki ki azt meri mondani hogy neki nincs igaza! Mikor a pénzt megkapta s estére el is inlézte amit akart a hóna 'alá szorította a csizmácskákat kicsi ha-risnyát ' kurticskát s büsz-kén felszólott' az égbe: — Most már jöhetsz Jé-zuska! 'STT77TTQ Q7TTT T7TT7T? J--J JL--J KJ U UiJ U JUJJ I UU UJ --l_Jftj f ABBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy m yu számlálják össze az egész földkcr?kségct Az első népszámlálás £: aj Quiriniusznak Szíria helytartójának idejében történt Elment mindenki £ y£ a saját városába hogy följegyeztesse magát íbf József Dávid házából cs nemzetségéből származott Elment tehát y£ fy Galiica Názáret nevü városából Dávid városába a júdeai Betlehembe jmT AT hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott álla-v- r vA pótban volt Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének r le! § napja Megszülte első szülött fiát pólyába takarta cs jászolba fektette 5Sj jpd mert nem kaptak helyet a szálláson aj jtíj Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban cs éjszaka fy iú őrizték a nyájukat Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az fcf §1 Úr dicsősége beragyogta őket: „Ne féljetek! Nttgy örömet hinleeify ffl nektek és az egész néj)iick: Ma született az iidvözilö Dávid városában fcf %Í Ö a Messiás és az Úr Ez a jele: Kisdedet találtok bolyába takarva A $d aszolba fetdetve Éf $ Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt Dicséretet $ u énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön W §£ a jóakaratú embereknek (7 va üzent Lukacs evangéliumából il Zsigmond András: Karácsony - a család ünnepe Karácsonykor a Messiás születését ün-nepeljük így Karácsonynak — elsősorban — üdvrendi jelentősége van Eljött Meg-váltónk a Fiúislen emberré lett hogy Magára véve az első emberpár eredeti bűnét a keresztfán adjon elégtételt a megbántott Teremtő Istennek Karácsony azonban — ezenkívül — a család ünnepe is Jézus születésének e jellege is bennefoglaltatik a Gondviselés örök terveiben hiszen a Megváltó család-ban született- - Jöhetett volna „az ég fel-hőin teljes dicsőséggel" jöhetett volna ismeretlenül De az isteni szándék úgy döntött hogy Anyától szülessen Akit a Szentlélek árnyékol be gyermekként egy család keretében növekedjen amíg el nem jön megváltói működésének ideje Ez az isteni terv amely szerint 'Jé-zus Szűz Máriától született családban nőtt fel — arra hívja fel figyelmünket hogy a családnak Isten szemében örök döntő fontossága jelentősege van! 'Talán soha nagyobb aktualitása Ka-rácsonynak mint a család ünnepének — volt mini amikor deka-dens nem — ma — a materializmusba süllyedt társada-!o- m isteni alapja a család súlyos krízis-ben van A szociológusok társadalomtu-dósok szerint: a technikai haladás jóval megelőzte a szellemi fejlődést s ez áthi-dalhatatlan szakadékot idézett elő az em-ber lelkében Mások szerint: az emberi-lég a lelvilágosodás óta végzetes útra té-ed- t: többre becsüli az anyagi javakat a szellemieknél Végül: a nyugati ember hite rendült meg s vált a lelke üressé -- ivarrá ami magával hozta a keresztény erkölcsi rend megrendülését Ezek az analízisek igazak és lényeg-rclapintóa- k — Magam részéről' így foga-lmaznám meg az okot amely a nyugati társadalom katasztrofális helyzetéhez ve-hetett: megsünt a keresztény család i-íe-álja — s ez minden társadalmi baj oka hiszen a társadalom alapja: a csa-'á- d A családi élet szétzüllése magával hozta az istelenség az erkölcstelenség terjedését mert a szülök nem adnak vallás-- erkölcsi nevelést A gyermekek nem részesülnek a családi élet melegében ami pedig olyan szükséglete — különösen a iatal léleknek — mint a napfény és az ísö a virágnak Szeretet családi keretek léikül nőnek fel a gyermekek s válnak Ady Endre: Ma tán a béke ünnepelne h A Messiásnak volna napja Ma mennyé kén' a földnek válni Hogy megváltóját befogadja Ma úgy kén' hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek — De nincs itt hála nincs itt béke: Beteg a világ nagy beteg Kihull a szív elszállt a lélek A vágy a láng csupán a testé Heródes minden földi nagyság S minden igazság a kereszté iCSiCí--y- i ~Wrr-Hrn- ? így minden boldogságot és örömet hirde-tő „izmusok" martalékaivá Az emberi társadalom bajainak az c-gyc- llen orvossága: a keresztény családi eszmény helyreállítása! Ez a követelmény vonatkozik a ma-gyar létkérdésekre is — Népünket ma a biológiai halál réme fenyegeti Sok okot sorolnak fel a hazai és emigrációs társa-dalomtudósok írók amelyek mind hoz-zájárulnak a katasztrofális magyar népe-sedési helyzethez Lakáshiány alacsony jövedelem a nők zöme kénytelen dolgoz-ni nincs elég napközi óvoda — a ma-gyar ifjúság a pillanatnyi örömök szóra-kozások után fut nem vállalja a gyer-mekkel járó áldozatot lemondást — Ez mind igaz De a lényeg újra hang-súlyozzuk: megszűnt a keresztény csa-ládi élet ideáljav A mai magyar-fiatals- ág nem látja földi létének beteljesülé-sét a családban a gyermekben Ez a katasztrofálisan alacsony születési arány-szám végső oka A többi — a mostoha körülmények — csak mellékokok mert ha élne a magyar fiatalok szívében a ke-resztény családi élet eszménye akkor 'vál-lalnák ezeket a nehézségeket áldozatokat Sajnos ugyanezt elmondhatjuk az c-migra- ciós magyarságról is Statisztikák a rendelkezésünkre- - nem állnak amelyek a külföldi magyarság születési és válási a-rányszá-máról adnának felvilágosítási — De ha körülnézünk a külföldi magyar családok körében — sajnos — a látvány itt is elszomorító: kevés a gyermek sok a válás — nem uralkodik (tisztelet a ki-vételnek!) a keresztény családi eszmény Legyen ezért karácsonyi imánk: íj-aink Jézus Krisztus Aki az első betle-hemi éjszakán Szűz Anyától családban születtél — erősítsd meg lelkünkben az isteni család-eszmén- yt mert csak ez tud-ja megoldani az emberi társadalom és a magyar nép létkérdéseit legsúlyosabb problémáit Töltsd el szívünket Karácsony szellemével: a keresztény család ideáljá-val azzal a 'karácsonyi csodával amely egy estére bevonja szellemével az egész világot: szeretetet örömet lopva a csalá-di fészkekbe Add hogy ez a karácsonyi szellem a keresztény család eszménye u- - ralkodjon nemcsak egy éjjelen át hanem mindig a világon KARÁCSONY Elvesztette magát az ember Mert lencsén nézi az egelv Megátkozza világrajötlét — Beteg a világ nagy beteg Ember ember ellen csatázik Mi egyesítsen nincsen eszme Rommá dőlt a Messiás háza Tanítása erkölcse veszve Óh de hogy állattá süllyedjen Kinek lelke volt nem lehet! Hatalmas Ég új Messiást küldj: Beteg a világ nagy beteg! I
Object Description
Rating | |
Title | Magyar Elet, December 29, 1979 |
Language | hu |
Subject | Hungary -- Newspapers; Newspapers -- Hungary; Hungarian Canadians Newspapers |
Date | 1979-12-29 |
Type | application/pdf |
Format | text |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
Identifier | Magyad3000520 |
Description
Title | 000617 |
Rights | Licenced under section 77(1) of the Copyright Act. For detailed information visit: http://www.connectingcanadians.org/en/content/copyright |
OCR text | f SWtíaaEnöSSJEEESEi 222£!25S2 i BUNGáRMJfLIM ti 1 Mtm ÍM fflJif JllliSil 3PI jr fltl W Jl fff r-- ~wt Plá 'Mm §#4 ÍM ' MM 1É SÜsifÖSü3 gffaMteiíHJMiniWJ Vol 32 51 XXXI I évfolyam 51 1!)7U Karácsony Ara: 40 ccut gs5Sssss5Ssssass55SS5S?ssssaís5'áss-gss!'s- í Idcfenn a setét havasok között minden esztendő ben valami baj van a kará-csonyi szent ünnepekkel Ezeknek a szegény együgyű pásztorembercknek égetl-szegén- y favágóknak kik esztendők óta itt vágják a fát — ba haragszik Szent-felség- e ha nem — semmi-lettképpe- n nem lehet úgy megülni a szent ünnepeket ahogy az írós parancsolja: éjféli misével betlehemmel pappal tömjénnel orgona-szóval gyönyörűséges evan-géliumokkal Ami nem 'le-het hál nem lehel Eleget erőltettek de nincs mód benne no Hogy mégis egé-szen el ne kárhozzanak a múlt esztendőben idefenn a havason maguk csinállak Betlehemet még tán szeb-bel is mint a Zsidóország-béli Megvallva az igazat kedve se igen volt senkinek az ün-nephez meri a favágatás abba maradt s az emberek széjjel mentek összevissza három pászlorember ma-radt a szálláson: a Csetlő úr szolgája idősb Márton Feri vénlegény s Ülkci Ádám kinek a múlt télen hót meg a felesége Esett szerencsétlen emberek mind a hárman keserűek morco-sak mint az álmából idő elölt fclköltött medve Eszük ágában sem volt nagy dol-got csinálni a Kicsijézus szü-letésiből Ünnep szombatjára virra-dó éjjel történt azonban va-lami ami az Ülkei Ádám számítását kissé megzavar-ta Ádám kinek a kalyibája legszéltöl volt késő este dü-hös kiáltozásokat s puska-lövéseket hallott — Bizonyosan az urak va-dásznak — azt gondolta s többet nem is törődött az egésszel Éppen lefekvéshez készülődött mikor megzör-gették a kalyiba ajlaját — Ki az? — bődüli az ajtó íele Ádám — ' Ha Istent Mismersz eressz be! — felel valaki odakünn Ülkei Ádám odacammo-gott az ajtóhoz s elvette a támasztó karót — Te vagy-- e Feri? Azt hitte hogy Márton Feri a vénlcgény ki unal-mában jött hozzá hogy együtt verjék az iidó'l de szinte sóbálvánnyá változott mikor látta hogy egy véres ember lántoiog be a kalyi- - bába s rémülten azt suttog-ja: — Olts el minden világot! — Szcnlkercszt legyen ve-lünk hiszen ez a Péter a gyilkos! — hőköli hátra Ádám s hirtelen kirántotta a tűzből s hóba hányta a vi-lágoló fahasábokat — Tán nem szöktél meg a tömlőé-ből ' Péter? — Én biza meg! — hebegi a gyilkos kii nyolc eszten-dőre ítéltek mert féltékeny-ségből megölte a felcségit — Ugyanbiza hol volt a szép eszed? — feddette Ádám de a gyilkos 'rá sem hallgatott hanem kimerül- - A Nirö József: _~rr- - ost már jöhetsz Jézuska ten borzasztó szemekkel rá-meredt az ajtóra — Zárd hé rejts cl vala-hová mert jönnek! — Kik jönnek? — ütközött meg Ádám — A csendörök Tepej lábánál meglőttek — Meglőttek? — Meg — Eltaláltak? — El — Hol? — Itt a lapockám alatt - Azért vagy véres? — Azért — Az elég baj! — teker-gette a fejét ülkei Ádám de eszébe se jutott hogy a se-bet megnézze' kimossa be-kösse A meglőtt ember se mondta — A nyomodon mindjárt itt lesznek! — ijesztette Ádám — Igen de esik a hó! — kacagott a gyilkos — Ke-reshetnek i — Akkor nincs baj! — könnyebbült meg Ülkei Ádám — Fűtőzzél! — bíz-tatta á másikat — Nem Iázom! — kupor-gott Péter a lüzecske mel-lett — Nem ennél valamit? — kérdezte később Ádám — Nem vagyok éhes! — rázta fejét a gyilkos z idő lelt A szél kívül búsni kezdett s a hó omlott az égből Ülkei Ádám kihallgatózotl s elmosolyo-dott — Most már nem jön ser-k- i Az örddg se találna ide ebben az időben A gyilkos is örvendett — Ott az ágyam lefek-helsz- ! — biztatta Ádám — Myugudd ki magadat! — Nem alhatnám ! — vála szolt Péter — A le dolgod! — vont vállat Ádám Nézte a gyil-kos ruháján a tekete vér-mocskot — Mit gondolsz megmaradsz vagy meg-halsz? — Ncköm végem! — vá-laszolt egykedvűen a gyil-kos — Csúf lövés volt! — le-kergette a fejét Ádám — Csúl! — ismerte cl a gyilkos is Ülkei Ádám meghányla-velelt- e magában a dolgokat de sehogysem tudott zöldág ra vergődni a gondolataival Végül is kitalálta hogy mi nyomja a lelkét — Az Istennek se értem a doleodat Péter! Minek a lüzlangjának nem tudtál ott ülni ahol voltál a jóm'eleg tömlöcben ahol minden ké-nyelmed megvolt? Minek kelleti kifutnod a bajba nyomorúságba? A gyilkos arcát hirtelen tény verte át Forró volt a szava is mikor bevallotta — A gyermek miatt! Van félcszlendcje hogy semmi hírt sem kaptam fe-lőle ' Űsztán itt van a sienl karácsony is Re-ám jött hogy csináljak neki kicsi karácsonfát jászojkál Jézuskát s együtt énekel-gessünk mellette Kicsi ha-risnya es kéne neki csiz-mács- ka a télre gagyácska jó meleg kurticska Hi-szen nincs senkije ki gon-doskodjék róla — Hát ezért? — enyhült meg Ülkei Ádám — Ezért! Ülkei Ádám nézlc a tüzet s azt' mondta keményen: — Jól tetted Péter hogy megleptél! Reggel beme-gyek a faluba s kihozom a fiadat ügy-- e Dénöské-ne- k híjják? — Annak! hebegte boldo-gan a gyilkos s elszédült a tűz melleit — Aztán lesz ami lesz! — motyogta a tűznek meri az ilyen félvad cs szülelett örvendezzünk erdei emberek a tűzzel be-szélgetni szoktak — Dőljünk le legalább fer-l- áj órára! — bíztatta Ülkei Ádám — Ellőt az üdő nyu-gudju- nk valamit! A gyilkos engedelmesen nyúlt el a földön Ádám is elszenderedett Egyszer csak hallja hogy a gyilkos szólítja — Te Ádám! Hallo-d- e? — Mi a baj? — riadt fel Ádám — Nekem mennem kell! így a gyilkos — Hova a szemed világá-ba akarsz ilyenkor menni? — ásított álmosan Ádám — Én a másvilágra Ülkei Ádámnak kiszökött az álom a szemiből — Tám nem bolondultál meg? — ijedetl meg de a tűz világánál mindjárt látta hogy a gyilkos igazai beszél Éktelen nagyok s forrók voltak a szemei a szine sár-ga mocskos teste félig hi-deg keze-láb- a reszket s a vére lassan szivárog bele a tűzbe — Üjra megindult a se-bem — mondotta a gyilkos bocsánatkérőleg _i-i-TieMí9iff~sírlflMí-le- ieíT'r'f rtiir itpt trtrteTtie'itr'iviivivliir' f fi kössük! — szidta magát Ül-kei Ádám — Kinek jutott eszi be? A gyilkos legyintett hogy késő — Méges heába lövetem meg magamot! — panasz-kodott — Mégsem láthat- - nám a legénkét! — Eléggé restellem a do-got! — Ádám — Ha legalább félnapig tar-tóztatni tudnád a halált míg megjárom a falut! Há-rom óra oda három óra vissza kell ebben az időben — Már ne verd miatta a fejedet! — morgott bánato-san a gyilkos — ügyes ké-ső! — Én méges — szökött fel Ádám Péter leintette „Krisztus Jézus — Egyet se! Hanem egyebet mondok Te jó voltál hozzám Ádám Helyei adtál elrejtettél a csendőrök elől — Szót sem érdemel! — Ádám A gyilkos lázas szemekkel felnézett Ülkei Ádámra s szinte nyersen mondotta: — Te azt tudod-- e hogy czör pengő van kitűzve a fe-jemre? — Szép pénz! — esmérte el Ádám — Ez az ezör pengő legyen a tiéd Ádám! — a gyilkos — Te kinek gondolsz en-gem? — pattant fel Ádám — Ne járjon a szájad! — torkolta le a gyilkos — Szólsz a jegyző úrnak s mindjárt kifizeti Ülkei" Ádám tiltakozni akart de már nem volt ki-vel veszekedni mert a gyil-kos hirtelen hányat dőlt s elkezdett énekelni Azt fújta hogy: midőn Betlehemben csordát őrizének éjjel a mezőben éjjel a mezőben Ülkei Ádám tisztelettel le kapta a sapkáját s úgy hali- - Be kellett volna hogy gatta hogy a gyilkos hogyan ' ii nnpnl i a knrónsnnvl Ének J " fe~ - - --„w~ v - „ üt--S!£'£!si2s4!£c'C'ei£crs:iE'S'€'5i-sií'í'iitK% ]fjzi)en fel-felkiált- ott Magyar Elet szerkesztősége kiadóhivatala nyomdai személyzete: Boldog karácsonyi ünnepeket kíván MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK! &2:a&í2t&&s?ss Í5 fi ii mentegetőzött megpróbá-lom! szerénykedett hagyatko-zott torkaszakadtából „Csordapásztorok — Dénöske! Dénöske lelkem fiam! — Hál méges találkozott vele! — mondotta Ádám a R meghatódottságtól fi türődötl homlokkal sűrűre Mé-- fi ges haza segítette az Is-ii len! Nem hala meg JS fnll_itl t j i - lovábbad együtt örvendett a gyilkossal kinek a tömlöcben lenyírt feje ve rejtekben fürdött száján folydogált a vére de azért kacagott borzasztóan tátott fekete szájjal kiáltozott: — Ni milyen szép kicsi csizma Dénöske! Kicsi harisnya! Nem fázol meg a lélen bennük! Várj meri behívom az édes anyádat es! Mán Má-á-r- i! Ülkei Ádám megborzon-gott Az asszonyt kiáltja kit ő gyilkolt meg! A gyilkos önkívületében tovább játszotta a kará-csonyt míg utolsó szavai be-lebugyborékoltak a száján előtörő vérbe s egyszerre utolsót rúgott a tűz melleit — E meghala! — vakarta a fejét Ülkei Ádám s csen-desen ülve a holttest mellett sokáig gondolkodott Mit fundált ki mit nem: egyszercsak feláll a katona-ládája fenekéről kivesj egy ökörfejére való láncot oda-lép a halotthoz s jókemé-nye- n összeköti vele a halott dermedt kezeil ni ! — így — mondotta se-téte- n s öltözködni kezdett A bundát felöltötte fogta a fejszél a ház ajtaját bekó-csolt- a s mire pitymallott már útban volt a falu felé Dél felé járt az idő mikor megérkezett a községházára és napiakba vágta magát a jegyző előtt — Jelentem alássan a gyilkos Pétert ki megszö-köt- l a lömlöcből az éccaka sebesülten egymagam elfog-tam megkötöztem s mosl kérem a fejire kitűzött ezör pengőt! A jegyző lisztességes em ber volt megundorodott a vérdíj utáni mohóságtól Ráér még megkapni azt a pénzt! — Nekem nem ' kell — csökönyösködött Ülkei Ádám — Miért olyan sürgős? — kérdezte kedvetlenül a jegy-ző — Neköm azért — reme-gett a hangja a félvad em-bernek — mert ma van ka-rácsony este s en azt a pénzt a Péter árvájának szántam Dénöskének Szeretnék rajta kicsi csiz-mát venni kicsi harisnyát jómeleg posztó kurticskát báránybőr sapkái hogy meg ne fázzék a lélen Leg-alább annyi öröme legyen szegény árvának Az a pénz úgyis a gyermeket il-leti Az apja az életével fi zetett érte Legalább az a pár krajcár maradjon meg utána Senkinek nagyobb jussa nem lehet hozzá mint annak az ártatlan gyermek-nek Legalább neki legyen karácsonya ebben a cudar világban! Nincs igazam tekintetes jedző úr? Míg a jegyző reszkető kéz zel a penna után nyúlt hogy intézkedjék a 'vad pásztor szálfaegyenesen büszkén körülnézett az irodában hadd lám van-- e valaki ki azt meri mondani hogy neki nincs igaza! Mikor a pénzt megkapta s estére el is inlézte amit akart a hóna 'alá szorította a csizmácskákat kicsi ha-risnyát ' kurticskát s büsz-kén felszólott' az égbe: — Most már jöhetsz Jé-zuska! 'STT77TTQ Q7TTT T7TT7T? J--J JL--J KJ U UiJ U JUJJ I UU UJ --l_Jftj f ABBAN AZ IDŐBEN Augusztus császár rendeletet adott ki hogy m yu számlálják össze az egész földkcr?kségct Az első népszámlálás £: aj Quiriniusznak Szíria helytartójának idejében történt Elment mindenki £ y£ a saját városába hogy följegyeztesse magát íbf József Dávid házából cs nemzetségéből származott Elment tehát y£ fy Galiica Názáret nevü városából Dávid városába a júdeai Betlehembe jmT AT hogy följegyeztesse magát Máriával feleségével együtt aki áldott álla-v- r vA pótban volt Miközben ott tartózkodtak elérkezett Mária szülésének r le! § napja Megszülte első szülött fiát pólyába takarta cs jászolba fektette 5Sj jpd mert nem kaptak helyet a szálláson aj jtíj Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban cs éjszaka fy iú őrizték a nyájukat Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az fcf §1 Úr dicsősége beragyogta őket: „Ne féljetek! Nttgy örömet hinleeify ffl nektek és az egész néj)iick: Ma született az iidvözilö Dávid városában fcf %Í Ö a Messiás és az Úr Ez a jele: Kisdedet találtok bolyába takarva A $d aszolba fetdetve Éf $ Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt Dicséretet $ u énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön W §£ a jóakaratú embereknek (7 va üzent Lukacs evangéliumából il Zsigmond András: Karácsony - a család ünnepe Karácsonykor a Messiás születését ün-nepeljük így Karácsonynak — elsősorban — üdvrendi jelentősége van Eljött Meg-váltónk a Fiúislen emberré lett hogy Magára véve az első emberpár eredeti bűnét a keresztfán adjon elégtételt a megbántott Teremtő Istennek Karácsony azonban — ezenkívül — a család ünnepe is Jézus születésének e jellege is bennefoglaltatik a Gondviselés örök terveiben hiszen a Megváltó család-ban született- - Jöhetett volna „az ég fel-hőin teljes dicsőséggel" jöhetett volna ismeretlenül De az isteni szándék úgy döntött hogy Anyától szülessen Akit a Szentlélek árnyékol be gyermekként egy család keretében növekedjen amíg el nem jön megváltói működésének ideje Ez az isteni terv amely szerint 'Jé-zus Szűz Máriától született családban nőtt fel — arra hívja fel figyelmünket hogy a családnak Isten szemében örök döntő fontossága jelentősege van! 'Talán soha nagyobb aktualitása Ka-rácsonynak mint a család ünnepének — volt mini amikor deka-dens nem — ma — a materializmusba süllyedt társada-!o- m isteni alapja a család súlyos krízis-ben van A szociológusok társadalomtu-dósok szerint: a technikai haladás jóval megelőzte a szellemi fejlődést s ez áthi-dalhatatlan szakadékot idézett elő az em-ber lelkében Mások szerint: az emberi-lég a lelvilágosodás óta végzetes útra té-ed- t: többre becsüli az anyagi javakat a szellemieknél Végül: a nyugati ember hite rendült meg s vált a lelke üressé -- ivarrá ami magával hozta a keresztény erkölcsi rend megrendülését Ezek az analízisek igazak és lényeg-rclapintóa- k — Magam részéről' így foga-lmaznám meg az okot amely a nyugati társadalom katasztrofális helyzetéhez ve-hetett: megsünt a keresztény család i-íe-álja — s ez minden társadalmi baj oka hiszen a társadalom alapja: a csa-'á- d A családi élet szétzüllése magával hozta az istelenség az erkölcstelenség terjedését mert a szülök nem adnak vallás-- erkölcsi nevelést A gyermekek nem részesülnek a családi élet melegében ami pedig olyan szükséglete — különösen a iatal léleknek — mint a napfény és az ísö a virágnak Szeretet családi keretek léikül nőnek fel a gyermekek s válnak Ady Endre: Ma tán a béke ünnepelne h A Messiásnak volna napja Ma mennyé kén' a földnek válni Hogy megváltóját befogadja Ma úgy kén' hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek — De nincs itt hála nincs itt béke: Beteg a világ nagy beteg Kihull a szív elszállt a lélek A vágy a láng csupán a testé Heródes minden földi nagyság S minden igazság a kereszté iCSiCí--y- i ~Wrr-Hrn- ? így minden boldogságot és örömet hirde-tő „izmusok" martalékaivá Az emberi társadalom bajainak az c-gyc- llen orvossága: a keresztény családi eszmény helyreállítása! Ez a követelmény vonatkozik a ma-gyar létkérdésekre is — Népünket ma a biológiai halál réme fenyegeti Sok okot sorolnak fel a hazai és emigrációs társa-dalomtudósok írók amelyek mind hoz-zájárulnak a katasztrofális magyar népe-sedési helyzethez Lakáshiány alacsony jövedelem a nők zöme kénytelen dolgoz-ni nincs elég napközi óvoda — a ma-gyar ifjúság a pillanatnyi örömök szóra-kozások után fut nem vállalja a gyer-mekkel járó áldozatot lemondást — Ez mind igaz De a lényeg újra hang-súlyozzuk: megszűnt a keresztény csa-ládi élet ideáljav A mai magyar-fiatals- ág nem látja földi létének beteljesülé-sét a családban a gyermekben Ez a katasztrofálisan alacsony születési arány-szám végső oka A többi — a mostoha körülmények — csak mellékokok mert ha élne a magyar fiatalok szívében a ke-resztény családi élet eszménye akkor 'vál-lalnák ezeket a nehézségeket áldozatokat Sajnos ugyanezt elmondhatjuk az c-migra- ciós magyarságról is Statisztikák a rendelkezésünkre- - nem állnak amelyek a külföldi magyarság születési és válási a-rányszá-máról adnának felvilágosítási — De ha körülnézünk a külföldi magyar családok körében — sajnos — a látvány itt is elszomorító: kevés a gyermek sok a válás — nem uralkodik (tisztelet a ki-vételnek!) a keresztény családi eszmény Legyen ezért karácsonyi imánk: íj-aink Jézus Krisztus Aki az első betle-hemi éjszakán Szűz Anyától családban születtél — erősítsd meg lelkünkben az isteni család-eszmén- yt mert csak ez tud-ja megoldani az emberi társadalom és a magyar nép létkérdéseit legsúlyosabb problémáit Töltsd el szívünket Karácsony szellemével: a keresztény család ideáljá-val azzal a 'karácsonyi csodával amely egy estére bevonja szellemével az egész világot: szeretetet örömet lopva a csalá-di fészkekbe Add hogy ez a karácsonyi szellem a keresztény család eszménye u- - ralkodjon nemcsak egy éjjelen át hanem mindig a világon KARÁCSONY Elvesztette magát az ember Mert lencsén nézi az egelv Megátkozza világrajötlét — Beteg a világ nagy beteg Ember ember ellen csatázik Mi egyesítsen nincsen eszme Rommá dőlt a Messiás háza Tanítása erkölcse veszve Óh de hogy állattá süllyedjen Kinek lelke volt nem lehet! Hatalmas Ég új Messiást küldj: Beteg a világ nagy beteg! I |
Tags
Comments
Post a Comment for 000617