Kanadai Magyarsag, January 29, 1972

              i" ffllHElllflTmHfimMm É-saiS- Eriíití t„i„-- V „ i - Imin áMffWHhtoi'- -f Lí w"MlWffTfBWBBIHB8MHMMHlÍlÍMlÉÉMi — - '
-- -i-jv ij£'5taiftiihig=gife?si i j- - j¥j-VfiffM%JftgÉl-
_ 4 "' 'Ml 'IMlblbIL E22HH - 4i fi - 7 jtf i WiMTSISSITS PPWi1l ' V ___ - — s - finiííwjW!iiFi~" (t 1 fejt
1972 március 4 (#10) Kanadai Magyarság 15 oldal ÉRDEKES HOGY
Sukarno elnök elvált felesége
a harminckét eves japán Dewi új-ból
férjhez megy Vőlegénye a har-mincöt
éves spanyol iparmágnás-bankár
Francisco Paesa aki ugyan
még nős de rövidesen válik felesé-gétől
A fekete japán szépség és
vőlegénye Párizsból átrepültek
Bécsbe hogy a „Bécsi Opera-bálon"
amely a szezon legnagyobb
attrakciója résztvegyenek A rend-kívül
csinos Dewi azonban nem
csak szépségével hanem különle-ges
egyéti stílusú ruháival is élénk
feltűnést keltett Szenzációs el-jegyzési
ruhájához teljesen átlát-6zó-sar-ku
cipőt viselt melynek
sarka ékszerekkel volt kirakva
melyet természetesen — a gazdag
vőlegény finanszírozott
Audrey Ilepburn
Audrey Hepburn amerikai film-színész-nő
aki idestova két éve egy
római profeeszor felesége a fil-mezésen
kívül egy kitűnően jöve-delmező
mellékfoglalkozást talált
A negyvenkétéves színésznő egy
japán parókagyárral kötött szerző-dést
amelynek parókáit reklámoz-za
Még hozzá nem is olcsón Aud-rey
egy napi szereplésért nyolc-vankétezer
dollárt számított a cég-nek
De úgy látszik a költséges
reklám kifizetődött mert a japán
cég egy arcmozdulat nélkül kifi-zette
Erre azután Audrey vérsze-met
kapott és kijelentette hogy
továbbiakban csak úgy vállalja a
reklámfilmet ha" a cég százezer
dollárt fizet Neki volt igaza Azt
is megkapta
Rhonda Fleming háza jelen--
leg két ember otthona: az övé ésa
férjéé A különbség csak az hogy
D'Orell a
írta: Thiery
„A nagy művész városunkba
érkezett egyetlen koncertje de-cember
12-é- n este lesz a Music
Center Dorothy Chandler Pavil-lionjába- n"
stb stb
összefolynak előttem a betűk
nem tudok tovább olvasni D'Orell
a hegedűművész csak ö lehet
senki más A neve ugyan kissé
megváltozott de ez a név nem
Kovács és nem Tóth hogy több
legyen belőle Ez ö kell legyen
Orelli Tivadar a hegedüvirtuóz
Hogyan került ide ilyen hirte-len?
Hiszen majdnem minden la-pot
járatok életem szinte olva-sásból
áll mégsem botlottam ne-vébe
már majdnem tíz éve Most
itt van szinte berobbant neve a
városba emlékeket felkavarva
amiket oly régen el akarok felej-teni
Elmegyek el kell mennem Iste-nem
el kell mennem
Bátyám elhozott ide és most a
Pavillion előtti téren hangosan
csattog tolókocsim kereke Ott-hon
a szőnyegeken nem hallom
a kert útjai homokosak s utcára
nem járok ki — évek óta
A kocsi csattog bátyám tudja
hogy ez zavar és próbál hangosan
beszélni sőt hangosan nevetni:
„Ne nézd Olga ezt a szörnyű szob-rot
itt a középen nem fogsz tud-ni
aludni az éjjel "
„Arra nézz ott a korláton túl-ra
a dombok apró fényeire mint-- 1
ha a Gellért hegyet látnám olda-lában
a kicsi villákkal amint
messzire fénylő ablakukkal bevi-lágítanak
az éjszakába"
A közönség nem néz meg Nem
vagyok egyedül kocsival mások
is vannak elég sokan Mi akik a
zenével vigasztalódunk abban ol-dódunk
fel Vele élünk — érte —
általa A folyosón több kocsi
áll üresen félretolták gazdájukat
valaki bevitte Most bent UI
egy széken és éppen olyan mint a
többi ember Legalábbis X azt hi-szi
Elhiszi
A páholy nincsen messze a
színpadtól s egyedül vagyok be-nne—
a kocsimban Zsibongás
a házat igazságosan ketté osztot-ták
Legalábbis ők annak vélik A
hatszázezer dolláros bel airi há-zukban
különválásuk óta két kü-lön
háztartást vezetnek Mind-egyiküknek
külön szobalánya kü
lön szakácsnője és külön kertésze
van Néha ugyan egymásba ütköz-nek
ami még egy ilyen nagy ház-ban
is elkerülhetetlen de nem
szólnak egymáshoz idestova tíz
hónapja Külön megegyezés való-ságos
órarend szerint külön hasz-nálják
a konyhát külön a fürdő-medencét
Sőt ha netán egyikük
vagy másikuk meghívja barátait
— partyt rendez — akkor a má-sik
félnek köteles írásban bejelen-teni
hogy a party ne zavarja a
másikat Egyszóval „ideális házas-ságban
élnek" Kizárólag írásban
érintkeznek A szisztéma nem
rossz de az embernek az az érzé-se
hogy esetleg a túlmesszemenö
udvariasság hátterében ott lappang
a titkos reménység mindkettőben
hogy előbb-utób- b a „szép Rhonda"
és a néma leventét játszó férje
majdcsak kibékülnek Ilyesmi már
előfordult Hollywoodban mással
is
Vera Ilona a kommunista
Magyarország egykor legünnepel-tebb
primadonnája ma Los Ange-lesben
él A művésznő 1966-ba- n
Köln-- i vendégszereplés alkalmával
menedékjogot kért a francia ható-ságoktól
majd rövidesen áthajó-zott
Amerikába Az egykori bal-leri- na
elmondja hogy minden ün-neplése
ellenére is szerencsétlen-nek
érezte magát „otthon" mert
a kommunista hatóságok állandóan
figyelték Azt senki nem tudja itt
nyugaton — mondja a művésznő
— mit jelent az állandó félelem
mely tönkretesz mindenkit és idö-elö- tt
felőrli a legegészségesebb em-ber
idegeit is Itt nem törődik ve-le
senki Nem ünnepli senki mint
annakidején Budapesten ünnepel-ték
és az európai nagyvárosokban
Mégsem cserélné fel jelenlegi éle-tét
Sokkal boldogabb ebben a ma-gárahagyott
névtelenségben mert
végre nyugodt emberhez méltó éle-tet
élhet A huszonhét éves mű-vésznő
1970-be- n ment férjhez egy
hollywoodi TV rendezőhöz ' és az--
művész
II Ilona
moraj a zenekarból hangzavar
hatol hozzám — hangolnak Egy-szerre
minden elcsendesedik sö-tét
lesz és felmegy a függöny
Ott áll előttem D'Orell a mű-vész
Igen ö az más nem lehet
Most is magas karcsú Hosszú
ideges kezei rátapadnak a vonóra
haja szőke? Nem lehet Most ki-lép
a fényre — haja hófehér és si-mán
hullik hátra megmutatva ma-gas
homlokát Mindig ilyen volt
csak nem volt fehér Akkor
nem
Akkor A bált műsor nyitot-ta
meg ö ott állt a Városi Casinó
nagytermének színpadán és én
bámuló szemekkel néztem Játéka
elragadott a hangok forrón ölel-ték
át testemet s lehunyt szem-mel
ittam Wieniawszkyt Tschai-kovszk- yt
Hubayt A lányok meg-részegedtek
én kényszerítettem
magam — hogy józannak marad-jak
Egy művész — semmi más
jön elmegy — ember Nem férfi
csak művész — Olga csak a zenét
figyeljed
Most sem könnyezek mert
nincs miből Könnyeimet elrabol-ta
a háború a szenvedések Csak
az emlékek rohannak meg látom
a zenében feloldódó lengő alakon
át a régi Orellit mint az akkori
tapsorkánon elmosolyodva megha-jol
— felém
Szünet Majd tánc
A vendégművész leszerepelt s
mint privát ember jött le a szín-padról
Körülrajongták ö meg-ivott
egy pohár italt pihenőn
hátrahajtotta szép fejét s úgy
éreztem leszállt trónjáról melyet
a zene emelt neki Alit a kör szé-lén
és — rámnevetett Nem em-lékszem
mit csináltam néztem
vagy keresztbement a lábam
nem tudom Rudival táncoltam
aki rámszólt — na kislány mi van
magát is megbabonázta?
Ebben a pillanatban kért le és
én adós maradtam a válasszal
Amúgy sem tudtam volna mit
mondjak
Táncoltunk azután beszélget-tünk
Zenéről a városról a kisvá- -
Vera Hona primaballerina
óta teljes visszavonultságban sze-lénye- n
él egy hálószobás lakásá-ban
amelyet mint mondja — nem
cserélné fel a kommunisták para-dicsomával
Howard Hughes életrajzából
úgy látszik sok minden kiderül
Többek között hogy Hughesnek
meglehetősen sok baja volt a nők-kel
illetve a nőknek Hughessel
Valószínűleg azt hitte hogy pénz-zel
mindent el lehet intézni ám a
példa azt mutatja hogy nem min-dig
így történt Ava Gardner ese-tében
is aki meglehetősen tempe-ramentumos
hölgy hírében állt a
filmvilágban (ennek tudható be
hogy gyakori látogatója a bika
adaloknak) Ava Gardner Mickey
Rooney felesége volt ám a szép-séges
Ava feltűnt Hughesnek aki-nek
egyébként is minden szép nő
feltűnt és hát a közelébe fér-kőzött
Azonban az elkényeszte-tet- t
Ava megszokta hogy imádói
Ava Gardner
rosról melybe Budapestről érke-zett
Akkor nekünk Budapest saj-nos
külföld volt és azt aki onnan
jött akkor is imádtuk volna ha
nem tud játszani De tudott És
fiatal volt és elegáns és én húsz
éves és
Tapsorkán térit magamhoz
és fütty micsoda ostoba szo-kás!
Csendben kellene ülni nem lé-Iekz-eni
— csak hallgatni a zenét
és talán — imádkozni Vagy meg
halni
A szünetben kiürülnek körülöt-tem
a páholyok A páholyosnö
benyit hogy hozzon-- e valamit?!
Figyelmes — mint mindig Nem
nem kérek semmit Köszönöm
Csak ne legyen hosszú a szünet
ne legyen szünet csak játék
Másnap a folyóparton sétáltunk
a kis parkban Apró cukrászda
volt ernyők alatt asztalkánál ül-tünk
Néztük egymást Egy leve-lezőlapra
kottát rajzolt kicsit dú-dolt
hozzá rámnézett meg-szaporodtak
a fekete pontok s a
melódia beleszövödött a folyópar-ti
füzesek lágy lombjaiba
Vége a szünetnek elalszanak a
fények a zenekar ismét hangol s
én emlékezhetem az azutánra
amikor elment Még néhány lap
jött egy levél hogy ne felejtsem
el s azután
Menekültünk mert kitört a há-ború
Bécsi koncertjére már a férjem-mel
mentem el ö is imádta a ze-nét
s amikor találkoztunk és
szembenéztünk — utána nem is
tudom miért sírtam — hiszen nem
voltam boldogtalan
Bécs Álomváros Múzeumok —
sugárutak — Grinzig — Schön-brun- n
— Páter — azután jöttek a
pesti menekültek s nemsokára
alattunk is megindult a föld
Bécstől 50 kilométerrel értek el
a bombázók
Kocsink kigyulladt bátyám ki-lökött
a kocsiból a hátulsó ülésen
bennégett a felesége és az én —
térjem Az esésnél minkét lábam
megsérült még két évig kínlód
dllandóan körülötte lebzseltek és
még a' gondolatát is lestek Am
Howard közben másfelé is figyelt
és Avánk úgy érezte hogy mellő
zik és sértődöttségében egy mexi-kói
torreádorral vigasztalódott
Igen ám de erről a „flörtről" a
Howardunk is tudomást szerzett
és nagy jelenetet rendezett miat
ta olyannyira hogy a vita hevé-ben
Avat egy ütéssel a díványra
terítette Node Ava sem hagyta
annyiban a dolgot! A menekülő
Howard után futva a keze ügyé-ben
Ievö bronzfigurával úgy fejbe
vágta hogy szegény Howard azon-nal
elterült Egyetlen szerencséje
volt csak hogy az óriási zajra a
szobalánya megjelent az ajtóban
és az ügy további folytatását
megakadályozta
Szvetlána Peters
Hte22y£9E
Öli Ü wm ff itL--
Wt T % rM
WiUIam W Peters
a negyvenötéves Szvetlána
Sztálin a világtörténelem elsőszámú
gyilkosának leánya — válik Ne-gyedik
férje az ötvenkilencéves
Wesley Peters nevű amerikai mér-nök
volt aki a Frank Lloyd West
által alapított Taliesin West című
közösségi szervezetnek dolgozott
Ebben a közösségi szervezetben
minden közös volt: az étkezés a
ruházkodás de még a fizetéseket
is a közösségi pénztár osztotta el
Ezt megunta Szetlana és 22 hónap
pal ezelőtt kötött házasságát egy-szerűen
felbontotta kijelentve
hogy neki elege volt már a közös-ségi
életből Hiszen éppen ez az
ami elöl a Szovjetből Amerikába
menekült Végre egyszer már a
saját életét szeretné élni nempedig
mindenkivel közösködni
(KÍVÁNCSI)
tam kórházban s azóta kocsiban
élem az életet
Jó hogy megmaradtam?
Megmaradtam
Az élet ment tovább A kórház-ból
egy kis penzióba kerültem
A színpadon Brahms tragikus
koncertje Sír a hegedű a
szivembe markol
Hogy mi lett a lábommal? Hát
fontos? Mi lett az egész életem-mel?
És mindenkiével S a hazánk-kal
És Európával
És mi lett a világgal?
Mert akkor nem csak emberek
haltak meg és városok pusztultak
el Akkor sokkal több halt meg —
és soha nem fog többé feltámad-ni
A hegedű sír D'Orell extázisban
lengve muzsikál a hangok szi-vemben
sírnak átölelnek
feloldódva a zenében zokogva
emlékezem Mennyei zene Fel-oldja
bánatomat fájdalmamat s a
múltat Húsz éve fáj és most vég-re
könnyeim hullanak Olyan mint
amikor feloldoz a pap s megtisz-tulok
Tapsorkán örjöngenek bravú-rozna- k
Valaki virágot dob a szín-padra
A függöny becsukó-dik
a fény kigyúl a közön-ség
tombol és ráadást követel
Minden ezüst fényben ragyog
a művész felnéz Istenem! Hosz-szá- n
néz engem meghajol
majd a teljes fényben újból ját-szani
kezd
Ismeretlen darab Felnéz és ját-szik
Mintha nekem játszana A
variációk mint szőlőindák fonnak
körül egy motívumot Ájulás
környékez a motívum a
motívum a régi levelezőlap
motívuma! Hogy nem ismertem rá
az első taktusnál Mi történt? Hi-szen
nem ismerhet meg öreg
roncs ül itt egy tolókocsiban
Menekülni menekülni a rám
zuhanó páholy színház múlt
elöl
Kint holdfény önti el a teret A
szobor most nem is olyan rossz
— mert nem látszik csak a szilu-ettje
s mögötte a „budai dombok
NÖI SZEMMEL:
A pekingi
A kínai —amerikai barátság
az asztali-tenisz-versenn- yel kez-dődött
s azóta ez a barátság
— akárcsak a tengerszembe
dobott kő — egyre szélesebb
hullámokat vet Elérte már a
divatot rs A legújabb divat: az
egyszerű kék nadrág-zubbon- y
amit minden kínai munkás
farmer tudós hivatalnok egy-aránt
visel — s akár közelről
akár távolról szemlélve a tö-megből
egyarcú nyüzsgő han-gyabolyt
formál
A luxus divatszalonok a há-romcsillagos
divatos éttermek
látogatása után az amerikai
turista Párizsban sietve szerzi
be a pekingi egyenruhát Ára:
kilencven frank tizenhat dollár
és ez az egyenruha az eredeti
hamisítatlan vékony kék kar-ton
nadrágból hosszúujjú ma-gasnya- kű
öt paszománygom-ho- s
zubbonyból áll
Yves St Laurent is átvette a
kínai divatot Téli kollekciójá-ba
felvette a vattázott zubbo
nyos munkásöltönyt A Com- -
pagnie de l'Orient et de la Chi- -
na elárusítónője jóakaratúan
figyelmezteti a vásárlókat hogy
az öltönyt előbb ecetben mos-sák
ki mert a kék szín feloldó
dik és a viselőnek a bőrén ma
rad A vattázott téli zubbony
éppen olyan népszerű mint a
könnyű nyári
Ez az egyformaságot bizto-sító
pekingi uniformis ma már
Amerikában is divat A Rue
Faubourg St Honoré egyik di-vatos
luxus-üzletébe- n egy ame-rikai
TV-állom- ás adást közvetí
tett erről a divatról s azóta
szerte egész Amerikából özön-lik
a rendelés A franciák még
egyelőre nem viselik Csak el-vétve
próbálja-kóstolj- a valaki
ezt az osztálymentességet biz-tosító
divatot
Az üzlet tulajdonosa Mr
Francois Dautresme aki egy
az egész világon kiállításokat
és városokat rendező társaság--' nak a feje 1963-ba- n egy cso- -
L"pórt francia turistával Kínába
utazott Ez volt az első cso-port
amely vízumot kapott a
bambuszfüggöny mögötti Kína
látogatására Mr Dautresme el
volt ragadtatva a házilag ké
villáinak fénei" A kerék csat-tog
bátyám ér fel a lépcsőn
„Vége a gyűlésnek?"
„Nem Nem vártam sokat Csak
percek óta vagyok itt Az estét él-vezem"
Az éjjel tényleg nem aludtam
— de nem a szobor miatt
Tíz éve élek ebben a házban
Egyedül és mégsem egyedül A
bátyám a feleségével a szomszéd-ban
él két szép kis ház — egymás
mellett a kert közös nincs kerí-tés
így mindkettőnk kertje sokkal
nagyobb
Az élet ment tovább Csendben
Bátyám megnősült Felesége ame-rikai
Nem akart magyart hogy
ne kelljen emlékezni Múltról
beszélni Mindent ki akart tö-rölni
az emlékeiből
Mióta kihozatott az emlékek
kettőnké
Mint a kert mely összeköti a
két házat
A virágok pompája A fű sely-me
a fény a két tükör a fejünk
felett Tegnap volt a koncert s
már nem is fáj A levelezőlap me-lódiája
véletlen volt — Véletlen
volt ismétlem magamban minden
erőmmel Jó hogy itt volt jó
hogy elment Ma este már másutt
muzsikál s a publikum őrjöng —
vagy fütyül — mindenki másképp
boldog Csendben emlékezni más
nem fog csak én itt egyedül —
ebben a városban
A kertben ülök a kocsiban ker-tészkedem
rózsát nyesek Nyílik
a kertajtó s bejön — ö Most
rnár Másaim v?nnak? Megáll előt-tem
Mez Mint 30 évvel ezelőtt
Remegni kezdek egy sikoly
bátyám döbbenten fut át az úton
és karjaiba emel Bevisz a szobá-ba
Nem érti Vagy érti? Magunk-rahagy
„Honnan tudta?"
„Könnyű volt — szerencsére
bérlik a páholyt "
„Megismert ennyi év után?"
„Nem De éreztem Kerestem
egy régi emléket a fényszórók
mögött Játékomnak szárnyat
egyenruha
szült mindenféle mindennapi
szükségleti tárgyak szépségétől
és finomságától de eltartott
két évig amíg engedélyt kapott
a cikkek bevitelére és árusítá-sára
Franciaországban Ez ma
még az egyetlen francia üzlet
ahol kínai iparcikkeket lehet
vásárolni és a türelmes és ki-tartó
Mr Dautresme nyolc évig
utazgatott Kína és Franciaor-szág
között amíg vagy ötezer
darabból álló leltárát összevá-sárolhatta
Mint állítja ma már
Kínában is kaphatók plasztik-ból
készült háztartási cikkek
de nincsen egyetlen olyan kéz-zel
csinált tárgy amely ne len-ne
tökéletes: edények bambusz-ból
készült bútorok papucsok
vasedények — egy olasz millio-mos
egy szekérderékre valót vá-sárolt
össze ezekből a bútorok-ból
kertjének berendezésére
Egyik „legszebb darab" egy
gyömbér-darál- ó de utána rög-tön
a bambusznádból készült
gyermekkocsi következik — ik-rek
számára Kínában úgylát-szik
párosával születnek a gyer-mekek
Az üzletben nemcsak a há-ziipar
tömegcikkei kaphatók
A választék egyre gazdagodik:
régi brokát-köntösö- k női ru-hák
hímzett selyem nadrágos-tuniká- s
kosztümök között is
válogathat nemsokára a sokpén-z- ü
turista Ezek értékes-becse- s
antik tárgyak is: ezeket az öl-tönyöket
az 1890—1925 évek
között viselték a gazdag pekin-gi
asszonyok Ezeket az antik
brokát hímzett selyem öltö-nyöket
egy állami régiséget
árusító üzletben találta Mr D
Tízszer utazott Pekingbe eb-ben
az ügyben de az üzletet
még mindig nem lehetett lebo-nyolítani
egyelőre csak a tár
gyalás és megbeszélések stá-diumában
van De a francia ke-deske- dö
remél továbbra is ki-tart
mert a kínai törvények
szerint csak a száz évnél öre-gebb
antik tárgyak kivitele ti-lo-sr
- -
Mi lesz a divattervezőké]
kel lia ebből a pekingi-egyenruha-divatb- ól
— ne adj Isten
— járvány lesz?
GERLE GIZELLA
adott a sejtés hogy van Valaki
akihez szólok aki énemnek egy
régi elvesztett része
Megtaláltam a Valakit amikor
a nézőtér fényei kigyúltak ami-kor
szemeink egymásbakapcso-lódtak
de nem tudtam kicso-da
Csak akkor döbbentem Ma-gára
így 30 év távlatából amikor
ujjaim önállósultak és kezdték ját-szani
a régi motívumot
Harminc éve járom a világot
Sokat játszottam sokat öleltem
keveset szerettem Ezt a melódiát
sohasem játszottam színpadon
Ez csak a magányban kisért és
kisértett néha elfeledve de ismét
elősettenkedve keresve azt akit
akkor elvesztettem és most
megtaláltam"
Siri csend
„Megörült?"
„Nem Hatvan éves vagyok Fá-radt
öregember Csak másoknak
játszottam másoknak éltem és
most amikor életem melódiája
visszahozott hadd térjek meg
ide — haza"
„Nem Soha!"
„Mégegy ember elfér itt S a
hegedűm Olga Magányos
estéken hűvös nappalokon játsz-hatnék
Ezeknek a dombok-nak
a virágoknak a pál-máknak
a madaraknak Ma-gának
s elmesélem az életemet
Az utat amit megtettem s amit
még meg kell tennem A sikere-ket
— az élményeket és —
magányt
Tíz év amíg elmesélem a har-mincat
Addigra hetven éves le
szék s akkor ketten együtt meg-öregszünk
csendben
Csak a muzsika lesz és az em-lékeink
A folyópart a füzesekkel ahol
jártunk
A kis cukrászda a parton
Ápolt édes város ápolt házak
öreg paloták szobrok emlékek
öreg finom emberek A múlt
És a hegedűm
Olga miért nem hiszi hogy
valamit még tartogathat számunk
ra is — az élet?
(Los Angeles)
V