Kanadai Magyarsag, June 10, 1967

              P"' &%&$&-$$- £ WfJW' Pí$rriWr3
M 11 í V f 4 Ö V
Mécs László legújabb verse
amit sikerült kijuttatni Magyarországról
Mosónő és XJrnö
Minden foglalkozás megszentül a Céltól
amelyért csinálják Tiszteletre méltó
a külteleki költő kinek hálás lelke
anyját a mosónőt versben ünnepelte
Mert örök szentmise az anyai jóság
a csók átlényegül: gyerek lesz valóság
munkából kenyér lesz abból munkás mérnök
Mi volna ha a nöt csak szépséggel mérnök:
S ha anyám úgy mérném szónokolt-- e zordon
hangon mindenkori urak ellen hordón?
Volt-- e bálkirálynö egy vidéki babos
bálban Miss Balaton vagy Miss Kutyabagos?
Anyám mosónő volt: mosott kilencünkre
de varrónő is volt: ruhánkra ingünkre
mely csak ritkán volt új sokszor kellett kis folt
s ha betegek voltunk ápolónő is volt
Nem pap tette számára a mondást hogy Isten
Szeme mindent lát s el nem rejthetek mit sem
És nem agitátor mondta hogy a Munka
a legnagyobb jótét a földön számunkra
Sose mondott sorsa ellen csöpp panaázt ö
A mezőn négykézláb gyomlált mint parasztnö
Urnö lett ha vendég jött s előtte állott
mint Mária előtt a Három-Királyo- k
Állatszelidítö nő is volt: oly gyermek
nem volt még a földön ki rózsafán termett
sok állati ösztön ösi öröksége
szivétől vált bennünk tiszta emberségre
Nem járt iskolákat oklevelek végett
Kitől tanulta hát a sok mesterséget?
Akitől zenéjét a halálos csenddel
perlekedő csermely melyet vár a tenger
Kitől fészke szövését a szinte
folyóba lecsüngő füzágon a cinke
Kitől szirom-bölcs- ő rigatását ringó —
rengő ágán a birs almafa s a ringló '
Mosónő és urnö volt sok másnál szebben
anyám mint mintája régen Názáretben
az ácsné: a József isteni Kis-fi- a
s így az Ur szolgáló leánya: Mária
Pannonhalma 1965 május 5 Mécs László
(Folytatás a hatodik oldalról)
fe nádasai között tekergő veszed-elmes
útvesztőkön átvergődtek
Holott alig aludtak valamit Pihen-ésük
is csak addig tartott amíg a
lovakat megetették és megitatták
És maguk is falatoztak
De végre mégis elérték a Danu
bius partjait Valami ismeretlen kis
településnél kompállomásra buk
kantak Az Intercisa nevű ókori
nagy római város romjai felett
épült Pentele községnél értek partt-á
Túkdunán voltak! Itt már bizt-osan
érezték magukat S hosszabb
pihenőt határoztak el Letáborozt-ak
a falu határában az útmelletti
harsanó gazdag pázsitra Abrakolt-attak
itattak s maguk is lakmár-oztak
Keserűségükben is boldog-ok
Yotek hogy idáig eljutottak
Óh mily csalóka ábrándozás!
Kisvártatva egy toprongyos em-ber
kanyarodott le az útról s egyen-esen
feléjük botorkált Beesett
fonnyadt képéről az éhség ordított
— Az Isten nevében köszöntöm
kegyelmeteket! — rebegte a kol-dus-kinéz- ésü
férfiú és tántorogva
fogyott a pázsitra E bűvös név
hallatára egyszeriben testvérként
fogadták étellel itallal kínálgatt-ák
S midőn már alaposan befal-atozott
Rogerius — aki rögtön
felismerte hogy papiembert takar
1 koklusgunya — szelíden és fino-man
vallatóra fogta a jövevényt S
Rogerius most sem tévedett
— Főtisztelendő atyám — kezdt-e
nreghatóan az összetört ember
"~ a Szent István királyunk szüle-iésibey- én
a XL században emelt
t István kápolna plébánosa
jagyok de talán csak voltam
Esztergom városát kirabol--
teljesen elpusztították a po-Sy-ok
Lakosságát pedig csaknem
szálig leöldösték De magát a
rat azonban megvédelmezte az
oniai Simon ispán Sajnos én
J& nem tudtam feljutni a várba
Urunk adott annyi erőt hogy
békülhessek az égő városból
ifosásaim közben hallottam a
esfehérvári vár dicső védelmé- -
raajd Pannonhalma héroszi el-állásáról
is amelynek dorob-JJjib- öl
véres fejjel verték vissza
7 tatár vezér hordárt És ál-dani
az Urat hogy megsegítet-- a
Benedek-ren- di kolostor vitéz
gPátja vezette lelkes szerzetes-ére
a hozzájuk csatlakozott főis-J0- 1
hallgatókat Nagy kegyelem
csi eredmény is a részünkre!
n jöhet nyugodtabb kor is és r a Gejza vezértől meg Szent
fantól alapított neves kolostor rtesei valamint a Bened-e2kenk
főhiaszkáonlákjbaan—! a—meliysmaézt első ne-fé- rl
szellemi értékeket vezető
az elveszettek helyébe
gonhalmai kudarca folytán ta--j
ki h ürítette volna a küyt azonban valaki hitvány
S°velárulta neki h°gyBéla w- -
Dalmáciába szándékozik
menekülni Erre aztán a király ül-dözésére
indult
Rogeriust annyira felizgatták e
hírek hogy hirtelen ideggörcsök
támadták meg Rángatódzott s el-vesztette
eszméletét is A megijedt
menekülök miután hiába éleszt-gették
a táborhelyüktől távolabb-es- ö
kis aljfásba vitték hogy a lo-vak
se zavarhassák
Miközben ott eszméletre igye-keztek
téríteni hirtelen lovak pa-táinak
csattogására figyeltek fel
Az útról tíz lovasból álló tatár jár-őr
közelgett A megrémült mene-külök
sorsára hagyva Rogeriust
villámgyorsan nyeregbe pattantak
A plébános is lóra kapott Mindkét
fél kilőtte nyilait rögtön öt tatár
bukott ki nyergéből de Finy fe-lesége
s Jenő lovász is halálos se-bet
kapott s mindkettő lefordult
lováróL De az élők ennek dacára
fergeteges dühvel rontottak egy-másra
Irgalmatlan kézitusa kez-dődött
És a menekülök szomorú
győzelmével végződött Habár le-vágtak
négy tatárt s egyik megfu-tott
is azonban Fin kapitány és a
plébános széthasított koponyával
hevert a pázsiton Parásztai és Ka-dosa
nevű lovásza pedig megsebe-sült
de nyeregben maradt
Rogerius kanonok viszont —
nyomtalanul eltűnt A megmarad-tak:
Parásztai és hitvese meg Ka-dosa
hiába keresték Mintha csak
a föld nyelte volna eL Izgalmas
kutatásuk közben egyszerre fül-sértő
fegyverzaj és hangos jajve-székelés
hallatszott a faluból Majd
nyomban ezután dühös lángnyelvek
csaptak fel a fahi túloldalán fekvő
házakból A legkisebb késedelem is
végzetes lehetett volna a kilátásta-lan
kutatást rögtön abbahagyták
A tudat alatti életösztön önzővé te-szi
az embert Most már a saját
bőrüket kellett megmenteniök Ott-hagyva
hát csapot-pap-ot mege-resztett
kantárszárral nyargaltak
Nyugat felé Szívükben keserűség
lelkükben bánat és gyász fész-kelt
Hajnali derengésben érkeztek
Egerszeg első sáncai elé A várban
mindent a legnagyobb rendben ta-láltak
Borsos alkapitány már tá-vollétükkor
felvonultatta a védő-csapat- ot
mindenki a kijelölt helyén
állt elszántan várva a rettegett el-lenséget
A hős Márta asszony le-vetette
páncélingét amelynek sod-ronyából
három tatár nyíl beletört
csonthegye ágaskodott ki és irgal-mas
nővérré öltözött át Férjét és a
lovászt kellett ápolnia
De nem feledkezett meg Rogeri-usr- ól
sem elesett bajtársairól A
következő napon Celesztin atya a
vár plébánosa gyász-szentmiseáldoza- tot
mutatott be értük a vár ösi
templomában
Időközben szakadatlanul özön-löttek
a várba a távolabbi vidékek-ről
menekülök Már egész sátor-táborok
keletkeztek az öt-h- at ki-lométernyi
körbefutó mocsaraktól
V
JCANADAI MAGYARSÁG 1967 JÚNIUS 10 (23) 7
ygxjv&mjii&iüaa
A Galala-loron- y Iszlanbulhaii
f fii%~armsssiíizszs i %m$$mmMmhmmMmmtfmm y ri : 'ítwef)MMj i "— nvtííví vív ív ocíwí nv w x - wíwíiv::v #vowy!MAvi
Hllllpílítm WWWÍ
A törökországi Isztanbul forgalmas belvárosi utcáját a 14 században
épült Gála torony zárja le A tornyot eredetileg a tengeri kikötő erődít-ményének
építették most vendéglő és éjjeli mulatóhely van benne
övezett sáncokon belül Szekerek
lovak szarvasmarhák birkák száz-számra
mindenütt Ezrekre rúgott
a szerencsétlen földönfutók létszá-ma
is És micsoda rémtörténeteket
meséltek! A legedzettebb idegzetű
harcosoknak is borsódzott a háta
ahogy hallgatták De a menekültek
kitettek magukért Az örséget meg-kétszerezték
palánkokat sáncokat
megerősítették mellvédeket fele-melték
kimélyítették s megszélesí-tették
a várat övező árkokat he-gyes
karók tömkelegét verve a fe-nékbe
majd a Zalából vizet vezet-tek
bele Még a mocsarakon átve-zető
rejtett utakat is eltüntették
Csak egyet hagytak meg hogy a to-vábbi
menekültek bejöhessenek a
várba Ennek a bejáratánál erős őr-ség
vigyázott éjjel nappal ütésre
készen A mocsarak körül pedig
állandóan fürge éber lovasok nyar-galásztak
hogy a feltűnő ellenség-ről
idejében értesítsék a védőket a
sűrűn érkező menekülteket pedig
az egyetlen bejárati úthoz kalauzol-ják
Egyik borongós napon leesett az
első hó sőt még most is havazik
A feketésszürke mocsarakot már
csillogó fehér lepel borítja a hóta-kar- ta
sátrak között hatalmas mág-lyák
lobognak hogy kissé enyhít-sék
a sátrakba behatoló csípős hi-deg
levegőt És most sem mutat-kozik
az a kutyafejű tatár! Pedig
jobbkor sohse jöhetne még írmag-ja
sem menekülne meg — mondo-gatták
egymásnak a hóemberekké
változott bundákba burkolt őrsze-mek
No de az ördögöt nem szabad
ám falra festeni pláne még kíván-ni
mert akkor biztosan megjele-nik
így történt ez karácsony ha-vában
is és éppen a mirai szent
Miklós püspök emléknapján Hatal-mas
lovascsapat bontakozott ki a
mocsarak keleti oldalát szegélye-ző
lekopasztott cserjésből A lo-vasokat
hosszú társzekérsor követ-te
Gazdag zsákmánnyal megrakva
valamennyi A védők az egyetlen
bejáratot sietve eltorlaszolták a
mellvédeken lövéskészen várakoz-tak
a számszeríjasok Parásztai pe-dig
rejtett utakon nagy kerülővel
legjobb lovasaival az ellenség há-tába
igyekezett férkőzni
A tatárcsapat vad ordítozással
rohant előre — és egyenesen bele
a hóval takart veszedelmes ingo-ványba
A lovak egyszeriben szü-gy- ig
sülyedtek fájdalmas nyeríté-sü- k
még a várba is behallatszott
holott az a mocsaras láptól jő két
kilométernyire fekszik Ijedten
y durván káromkodva ugráltak ki
nyergükből a tatárok — de a láp
hamarább nyelte be őket mint lo-vaikat
A számszeríjasoknak nem
akadt dolga A még szilárd ta-lajon
hátrább csörtető kisebb lo-vas
csoport és a szekerek megtor-pantak
Ekkor azonban a háíuk mö-gött
felhangzott a Jézus segíts!
csatakiáltás és Parásztai kapitány
kétszáz lovasa mint az istenítélet
rontott a meglepett hordára
Ugyanakkor a menekültekből ver-buvált
lovasság oldalazta őket a
szekereket pedig a kitört gyalogos
íjjászok és dárdások ellenállás nél-kül
foglalták eL Ahogy megjósol-ták
— egyetlen tatár sem tudott
elmenekülni! A szekereseket ellen-ben
nem bántották hiszen azok a
tatárok hadifoglyai voltak És hoz-zá
valamennyi magyar Az agyon-sanyargatott
megszabadítottak rög-tön
könyörögtek hogy a várban
maradhassanak
Az engedély megadása után ron-gyokba
bugyolált éltes összetört
férfi sántított Parásztai elé s meg-hatódottan
ányújtott neki egy fél-tenyérnyi
kiszárított bőrdarabot
Azon pedig az ismeretes verses la-tin
mondat állt: „Vivos voco mor-tuo- s
plango fulgura frangó" Pa-rásztai
boldogan fordította magyar-ra
hogy a körülötte állók is meg-értsék:
az élőket hívom a holta-kat
megsiratom a villámokat meg-töröm
S aztán úgy ujjongott mint
az elveszett játékszerét megtalált
gyermek Az írás Rogerius kezétől
származott az ismeretlen nevű
költő verssora pedig Rogerius atya
sokszor használt idézete Tehát
Rogerius él! — futótűzként terjedt
el az örvendetes hír a várban
A könnyező öreg aztán elmesél-te:
vagy két hónapon át rabosko-dott
a kanonokkal együtt tatár
fogságban rettenetes szenvedések
között Foglyaikat minden rabló út-jukra
magukkal hurcolták a tatá-rok
ha harcba szálltak yagy ost-romra
mentek a foglyokat maguk
előtt hajtották hogy a magyarok
azokat pusztítsák először Veszp-rém
körül hallottuk — mondta a
volt tatár-fogol- y — hogy a tatár
vezér többek között Egerszeg el-foglalását
is tervbevette Én vol-tam
a főtisztelendő atya bizalma-sa
Hát engem bízott meg az előbb
átadott írása kézbesítésével ha va-lamikor
sikerül eljutnom Egerszeg-re
Ő pedig az éjszaka folyamán
megszökött a fogságbóL Én nem
tarthattam vele mert egy magyar
nyíl fúródott a lábikrámba s nem
tudtam gyalogolni
Parásztai bőkezűen megjutal-mazta
az öreget és a sebesültek
részére fenntartott várbeli helyi-ségben
helyeztette eL
Rogerius atya) a tatárok kitaka-rodásái- g
bujdosva koldulva ten-gette
életét Csak IV Béla vissza-térte
után fedte fel személyét ami-kor
a királynál jelentkezett Béla
közbenjárására aztán IV Ince pá-pa
1245 körül soproni főesperes-s- é
nevezte kL Sopron városában ír-ta
meg a tatárjárás siralmas tör-ténetét
amelynek egyik vagy ta-lán
a legfontosabb szemtanúja volt
Értékes műve a Carmen miserabile
címet viseli Adassék tisztelet nagy
Szellemének!
lg
Nyíregyhásy Pál:
y van ez ina
A szovjet megszállás utáni
szomorú hónapok hazai doku-mentumait
kutatva sűrűn talál-kozom
a kommunizmus sugallta
ferde tervekkel melyek az or-szág
mai gazdasági hanyatlását
idézték elő Már 1945 áprilisá-ban
felszólaltak a földosztó bi-zottságok
hogy a dohányterme-lés
ne legyen egy kiváltságos ré-teg
monopóliuma Engedélyezzék
azt ezentúl a régi és új törpebir-tokosok
számára is semmi aka-dálya
sem lesz az ország do-hánytermelésének
sőt a terme-lés
ilyen módon való szabaddá
tétele a dohánytermelés fellen-dülését
hozza magával
Mi lett
tervből?
ebből a kommunista
Csűrös János a vállaji Rá-kóczi
termelőszövetkezet elnö-ke
mint országgyűlési képvise-lő
az 1967 évi költségvetés tár-gyalása
során ijesztő képet fes-tett
a hazai dohánytermelés ne-hézségeiről
Beszéde benne van
a képviselőház naplójában abból
idézem az alábbi hitelesnek te-kinthető
adatokat
Magyarország dohányterületé-nek
53 százaléka Szabolcs me-gyében
van így volt ez már az
1930-a- s években is amikor a do-hányterület
évi átlaga meghalad-ta
a 13 ezer holdat A kommu-nizmus
hanyatló gazdasági rend-jében
azonban 1961-r- e 11127
holdra csökkent mert hiányoz-tak
a dohánytermelés nagyüze-mi
feltételei s különösen a paj-ta
volt kevés (Szovjet csapatok
megrongálták és feltüzelték)
A második ötéves terv idején
azután 436 millió forintos költ-séggel
13 ezer hold dohányter-mésének
szárítására elegendő
pajtatér és 120 si'mítóház épült
(Ez is kommunista tökéletesség-ge- L
mert a pajták fedésére a
Fertő-tóbó- l hoztak nádat Szabolc-s-
Szatmárba az ecsedi láp
nádrengetegeinek világába) így
már 1967-be- n 20600 holdon
akart az ipar dohányt termeltet-ni
A termésátlagok azonban a
kommunista gazdálkodás csőd-jével
együtt évről-évr- e fokoza-tosan
romlottak 1963-ba- n 72
1964-be- n 71 1965-be- n 39 és
1966-ba- n 48 mázsa átlagtermést
tudtak holdanként betakarítani
Az utóbbi két esztendő óriási
visszaesését a peronoszpóra fel-lépésével
próbálják igazolni
A hozamok csökkenése mel-lett
természetesen a minőség is
romlott s ezért lezuhant a bevál-tási
átlagár is Szabolcs megye
termelőszövetkezetei 1965-be- n
110 millió 1966-ba- n pedig 107
millió forinttal kisebb bevétel-hez
jutottak a dohánytermelés-ből
mint amennyit terveztek Az
állam igyekezett 1966-ba- n 18
millió segéllyel kártalanítani a
dohánytermelöket dehát ez alig
pótolt valamit -- a 107 millió fo-rintos
bevételi kieséssel szem-ben
A dohánytermelök most azt
követelik hogy az állami bizto-sítást
terjesszék ki a peronosz-póra
kártételére is valamint
hogy az ipari megrendelők a ter-melökkel
közösen vállalják a
kockázatot El kell pusztulni az
olyan rendszernek ahol a szak-szerűtlen
termelésből a falusi
munkaerő elvándorlásából szár-mazó
károkat az államnak kell
viselni A bizonytalan jövedelem
miatt Szabolcsban az 1967 évre
előirányzott 20000 hold dohány-termelésnek
tavaszig csak 60
százalékára kötöttek szerződést
azt is abban a reményben hogy
a kommunista kormány meg-szünteti
a termelő szövetkeze-tek
egyoldalú kockázatát
A kommunista gazdálkodás
semmi eredményt sem tud fel-mutatni
a régi „kizsákmányoló"
korszakkal szemben Elővettem
Szabolcs vármegye monográfiá-ját
s abban azt találom (265 ol-dal)
hogy Szabolcsban 1899 év-ben
nem kevesebb mint 16 ezer
katasztrális holdat vetettek be
dohánnyal és a termésátlag hol-danként
7 métermázsa volt A
otthon
Dohánytermelés Magyarországon
rozs tengeri és búza után a ne-gyedik
helyet foglalti el a do-hány
Szatmár vármegye monográ-fiája
szerint (299 oldal) pedig a
dohány a búza elöveteménye-kén- t
a mezőgazdaság legjöve-delmezőbb
ága A „szamosháti"
pipadohány melyet szivarborí-téknak
is használtak országos
hírű volt A dohány átlagos ho-zama
Szatmárban holdanként
7-- 9 métermázsa volt
A kanadai dohányvidékröl azt
írja Rúzsa Jenő „A kanadai ma-gyarság
története" című munká-jában
hogy már 1940 táján kö-zel
ezer család telepedett le Del-hiben
és környékén mint öná-áll- ó
termelő és hogy a termelési
munkákban egyébként is sok
magyart foglalkoztatnak
A 30-a- s évek elején még alig
találkozunk itt magyarral nem
igen volt tudomásuk arról hogy
itt hatalmas és gazdag dohány-termő
vidék van A munkanél-küliség
vezette a magyarságot
erre a vidékre Kezdetben nap-számosmunkát
végeztek főként
a belgák dohányültetvényein
azután feles gazdálkodásba men-tek
pár év múlva földet vásá-roltak
s ma már dominálják az
egész dohányvidéket
A dohánytermelés ezer és ezer
izgalommal jár de kifizetődő
foglalkozás s így nagyon sok
irigye van a magyar dohányter-melöknek
Ezen a kanadai dohányvidé-ken
írta Hoó Bernát a Magyarok
Világszövetségének pályázatán
első díjat nyert „regényét"
Brantfordon él melynek nyuga-ti
szélétől kifelé az Erie-t- ó irá-nyában
húzódnak a dohányföl-dek
Tavasszal mikor' megkez-dődik!
a munka meg ősszel mi-kor
törik a dohányt az a temér-dek
munkás mind ott vonul el
a háza előtt Gyalogosan hátu-kon
viszik motyójukat
Itt Brantfordban várta HoÖ
Bernát tiszakerecsenyi magyar
1944-be- n aháború végét így fo-galmazta
meg az eshetőségeket:
„Elnyeli Németország a hazáját
vagy felszabadul Bizott Sztálin
mondásában hogy az ellenséget
a saját fészkében verik meg Mi-kor
a haza szabaddá vált — írja
Hoó Bernát — elemi erővel tört
elő a honvágy Elment sok jó elv--
társ is segíteni újjáépíteni a rom-- k
hazát Azóta sok víz folyt le a'
Dunán és a helyzet odaalakult
hogy most már a mi fogadott ha-zánk
Kanada kerül alulra Há-ború
nem érte mégis romország
lett a kapitalista honatyák ke-zén"
Pedig milyen nagy az otthoni
kommunista nyomorúság Szabolcs-
-Szatmárban már 1899-be- n
7--9 métermázsa dohány termett
s a kommunista gazdasági
mechanizmus 1965-66-ba- n csak
3-- 4 métermázsát tudott produ-kálni
A régi világban a magyar em-bernek
mindig volt dohánya A
Szabolcsi Szemlében olvasom --
Hegedűs Mihály 68 éves kálló-semjé- ni
parasztember visszaem-lékezését
a szovjet csapatok
megérkezéséről:
— Egy bajuszos katona ugra-tott
elénk kozák lehetett Le-szállt
a lóról és kezet fogott ve-lünk
Egy közelben lévő asszony
nagyon sírt A katona odament
hozzá:
— Mamka mamka nem sírni!
— Nekem volt dohányom és
cigarettapapírom — emlékszik
vissza Hegedűs Mihály —
Mondtam nekik hogy gyújtsa
nak rá! — A dohányt elfogadták
de a papírra nem volt szükségük
Jó darab újságpapírt letéptek és
abba göngyölték a dohányt Mi
ehhez nem voltunk hozzászokva
A dohányt azóta is élveszik
az újságpapírből pedig propaf
ganda hidegháborús fegyvert csij
náltak Bizony-bizon- y Hegedűs
Mihály szomszéd- - sok minden:
hez nem voltunk mi ezelőtt hoz- -
zászokva
l
in
M? lm'
M
~u í