Kanadai Magyarsag, December 24, 1960

              V5J&yrV TM
li- -
10
Még jőni kell még jőni fog
Egy jobb kor mely után
Buzgó imádság epedea
ajakán
"A ml utunk magyinif vta
m li villoiatlini hlvn ai sím-- 4vm
multunkkal nmill IradUlonkhM
t kttcutiny vlignxlnk
a krlutuil iganigoknik
vigyünk kövtíl hlfdttíl"
! (A fonti Idéit Knil liiij fo
punk li4 tiímíbin magltn4 W x kouontí cikktbol vU)
: 10 CENT
Authonzed as Second Class Mail
Poat Office Ottawa
X 51 sxám
Edited and at
996 Dovercourt Road Toronto
PHONE: LE 6-0-
333
SS1
Pp
p
I
íVfflgl-aPEI-MI!Mg~-TO-- ~ &Á£SVÍ
PRICE CENTS
Százezrek
Vörösmarty
ARA
Department
évfolyam
Published
KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT MEGJELENŐ IVIAGYAR LAPJA j Toronto mo de 24
¥
Sií©
történet)
IRTA: F
— Sajnálom de több vonat már nem érkezik ma este —
mondta a kis dunántúli falu állomásfőnoke annak a kis topron-gyos
öregembernek aki sehogysem akarta elhagyni az állomás vá-rótermét
pedig az idő már éjfél felé járt
— Megvárom a reggeli vonatot — szabadkozott gyámoltala
nul a kis öreg s összébbhúzta nyakán piszkos rongyos télikabát-jának
a gallérját
Itt semmiképpen sem maradhat éjszakára mert a váróter-met
be kell zárni ez a vezetőség utasítása — mondta kissé inge-rülten
az állomásfőnök
Jó akkor megyek — válaszolta bizonytalanul az öregember
s miután kezébe vette botját lassú léptekkel megindult a kijárat
felé
O ©
A váróterem falán függő falinaptár amelyet az unatkozó uta
sok vagy vásott utcagyerekek össze-vissz- a firkáltak 1944-e- t mu-tatott
Ez évben különösen hideg kemény volt a tél mintha a
Mindenható még ezzel is tetézni akarta volna a háború borzalmait
élő magyar nép szenvedéseit
Már csak pár nap van hátra aztán ismét elmúlik egy esz-tendő
— mormogta magába Árvái Péter a kis falu állomásfőnöke
miután bezárta a távozó öreg után a váróterem Árvái aki
már megette a kenyere javát s több mint húsz éve szolgálta be-csülettel
a Magyar Királyi Államvasutakat nem el az ajtó-tól
hanem a homályos ablaküvegen keresztül figyelte hogy merre
veszi útiét az ismeretlen öregember aki kora délután óta a váró
teremben tartózkodott Árvái ismerte az embereket így tudta hogy
a magányos vándornak nem volt szándékában sehova sem utazni
hisz ekkor már alig közlekedtek vonatok hanem csupán a hideg
elől húzta meg magát az aznap véletlenül gyengén befűtött váró
teremben Az állomásfőnök maga sem tudta miért de samaln
kezdte az ismeretlen öreget és legszívesebben utána ment volna
hogy visszahívja ha közben el nem tűnik alakja az utca sötétjében
— Vajon ki az öreg? — morfondírozott magában mi-közben
fáradt lépésekkel lakása felé amely az állomás-épületben
volt Tépelődéseiből a kis falu templomának harang-jává
rázta fel amely éjféli misére hívta a falu népét Árvái Péter
hamar magára kapta meleg báránybőrrel bélelt kissé kopott
bundáját fejébe nyomta jobbik vasutassapkáját és elindult a temp-lom
felé A templom belsejébe alig tudott bejutni meglepet-ve
látta hogy a gyermekek és a nagyon öregek kivételével a falu
egész népe ott van még a protestánsok is
A pap aki az éjféli misét celebrálta ott állt az oltár előtt és
a "békéről" beszélt amelyre úgy vágyik az emberiség A háború
amely akkor már sok éve dühöngött szörnyű' rendet vágott a ma-avars- in
sorai között s alig volt család akinek ne lett volna sirat
ni valója Igy a pap szavait szomjasan nyelték a hívők abban pró-- J
CSIGHY SÁNDOR :
MEGHALT A SZERETET
A karácsony szent éje
szeretetet békét osztogat széjjel
Én a szeretet és beké ko'dusa vagyok
üres a tarisznyám: -
szórjatok be'e az orombői
melynek fénye
szemetekben ragyogl
Szeretet és béke
Megölte" a Sátán pribéke
Itt-o- tt ha találod csodaszámba megy
Karácsony este még
átsuhan árnya a Jékíenyü havon
aztán eg évre eltűnik
mint íeibőkben a heg
mmm
mert
uai
€4wtotia& myantáHé
szombat
(Karácsonyi
KENÉSEI LÁSZLÓ
ajtaját
távozott
lehetett
elindult
Szerkeszti :
KENÉSEI F LÁSZLÓ
báltak mert úgy érezték hogy már az Isten is
elhagyta őket
pP - tuyn „„ kiutasított a hideg s ellen valami
auveKuc c r &
i - í i :i i-- l- i L i a :_ '
mu&l d £dVdi vauiidK icicicimiici Kc[u)cyyci M a
denható büntető keze talán még sohasem tette olyan a
magyar népet mint most teszi De azt is tudta hogy ezer év min-den
szenvedése sem tudta kiölni a magyar népből a HITET a RE-MÉNYT
sorsa
— Kijár ez a büntetés a mi népünknek — mondta Isten szol-gája
megrendülve — mert vétettünk Ellene és embertársaink el-len
A szenvedések tüzében lesz csak tiszta majd ismét a lelkünk
s így leszünk méltók az nagy szeretetére — Ne káromoljátok
hát Őt azért mert ismét büntet bennünket — emelte fel szavát — mmmmmémmmmmmm
W wKmWAWáSiUmMm 8 immgmmiMmMmm 2? űmmsyiiísje&mimiím
Íja !iS
m iiVoffttVMVk tá&&m&&&&&tswí&te— ftem— —&-&te—im—&_&_r&te T
üres tarisznyákkal ó be sokan járunk:
szeretetet békét kunyerálunk
kopogtatunk ajtókon szíveken
Meghalt a szeretet
és vele a béke
Az aranyvonat kisiklott
s ott fekszik a messze sinekep '
jon csak emléke
Deres szakállal hópelyheken lépjed
s fehér angyalszárnyak suhognak a légben- -
Benéz minden házba
s ahol nem lát karácsonyfát
a falon keresztet
oda nem lép be
f7
%
í
7777777777777
%
illlWMMMTTMiMWBIIi?TgfrSrr3iy!CS!j"TIF?ir?air ' ' 'tJ"'_'TL'Jl'J' V'i
mmmraraaRKVQgmjQ
megkapaszkodni
jobbrafordulásában
ÍfcibMH&'Mlk2SM&
4&(jM4&4444444M44
sT'Vrp
hi?TllCí w
Szerkesztőség és kiadóhivatal
996 Dovercourt Road Toronto
TELEFON: LE 6-03- 33
mert nagyrészben magunk vrvjyunk okozója szenvedéseinknek
Óh hányszor vétkeztünk embertársaink ellen saját fajtánk saját
véreink ellen! — Magyar a magyar ellen ! — Szálljatok magatok-ba
ismerjétek el gyarlóságaitokat boruljatok térdre és imádkoz-zunk
A hívők letérdeltek és a pap könnyes szemmel kérte az
Urat segítse meg népünket a világ legárvább népét a rokontalan
szegény magyarokat
Árvái Péter szívét is összeszorította a fájdalom : feleségére
gyermekeire gondolt akiket Debrecenben ért az orosz megszállás
és akikről már hónapok óta nem hallott semmit Hatvan éves fejjel
ma először érezte magát elhagyottnak árvának és arra a kis öreg
rongyos-Ismeretle- n bácsira gondolt akit e szent karácsony estén uuM „„„ „ „ bizonytalanság kis védelmet
cu„uCalCMKun1oN uuw ay aiR vároterembő
ril-- t- i rÁ '
IC31K icic mm- - A
próbára
ő
_
Eetlehemből
Az "Isten Áldd meg a Magyar"-- t utolsó akkordját énekelte a
lélekben egymásra talált kis falu népe amikor egyszerre csak han-gok
fáradt öregember remegő hangja törte meg az áhítatot és
valami döbbenetes rémséggel hasított bele az emberi szívekbe:
— Jönnek az oroszoki Itt vannak a bolsik I Meneküljenek
ordította ahogy erejéből tellett és hihetetlen erővel törte át magát
az emberek sorfala között s pillanatok alatt az oltár előtt termett !
— Két kilométert szaladtam hogy ide érjek hogy mog tudjalak
benneteket menteni — hadarta — de talán már egy kilométerre
sincsenek meneküljetek merítsétek meg asszonyaitok gyermekei-tek
életét — hörögte — azután hirtelen elhallgatott
Jobb kezét bizonytalanul rongyos télikabátja felső baloldali
zsebébe akarta dugni vagy talán a szívét akarta megfogni amely
bizonyára kifáradt a nagy futásban de már nem volt hozzá ereje
Ott az Istenházában az oltár előtt a félelemtől megrémült de a
szenvedésekben egymásra talált magyarok előtt adta vissza elfá-radt
szívét Teremtőjének Senki sem tudott szólni: a pap a hívekre
ők pedig a papra néztek Aztán valami láthatatlan erő intésére
elaludtak a gyertyák az oltáron sőt még a Mária kép előtt lévő
kis örökmécs s kialudt Egy hang azt tanácsolta hogy mindönki
legyen csendben senki se hagyja el a templomot Az összepréselt
megrémült embereknek csak a lélegzetét lehetett hallani Egy kis
idő múlva aztán irtózatos ordítozás törte meg a néma csendet
majd motorok zúgása tankok dübörgése rázta meg a templom fa-lait
Aztán ismét csend lett '
A megrémült magyarok keresztet vetettek magukra és egy
láthatatlan Intésre hangosan imádkozni kezdtek 'Miatyánk ki vagy
a Mennyekben"
Már egészen világos volt mikor elhagyják a templomot és
elindultak házaik felé
A falu öregjei és a gyermekek mesélték — akik nem voltak
ott a templomban hogy az ablakokon keresztül látták ahogy az
oroszok átvo'nultak a falun de egyetlen egy sem állt meg mert va-lami
csoda folytán egyetlen ablakban sem láttak világosságot
A kis ismeretlen öregembert misnap reggel temették el ott a
templom kertjében s mivel semmiféle irást som találtak nála sír-keresztjére
csak ennyit irtak: Itt nyugszik egy öreg vándor akit
az Ur küldött a falu népének a megmentésére és aki meghalt 1944
Karácsonyán- -
Kellemes karácsonyi ünnepeket kivan
minden olvasójának hirdetőjének
és jó barátjának a
KANADAI m®m
szerkesztősége és kiadóhivatala
Ií
í
í
%
7
7
í
MCsigtiimjacT
ftiAMiv'tAAyv4St A
&uJ&yf&c4C&TXU3Cti&iuCf£fSLi aitoutUíbs&iGa í?jO!SjOSSjOfe=05V!S5?Ji5!-0?- V í ?& invaiati
ai "'"""i "jT-'r-'i-- yri' ttmBSaVSmFZMSSSEKBtt
K
iií
Bfl